A Forgive my Fins a második sellős könyvem a Ripple után, de a témában tovább kell majd keresgélnem, ha szeretném meglelni az eget rengető katarzist vagy legalábbis maradandó élményt okozó művet. Aki szerette a Disney féle Kishableány, a Spongyabob Kockanadrág és a H2O életérzést, egy kellemes, nevetéssel és néha hajtépéssel fűszerezett délutánt tölthet el a könyv társaságában. A borító (megtartották az eredetit) egyébként nagyon tetszik, bár senki se várjon ténylegesen kék hajú és kék szájú lányt, mert szó sincs ilyesmiről.
A majdnem tizennyolc éves, félig sellő, félig ember Lily hercegnő a gimnázium padjait koptatja, hogy némi emberi tapasztalatot szerezzen, mielőtt végleg visszatérne Thalassziniába, hogy egy nap majd apja nyomdokain a trónra léphessen. Az érettségi előtt azonban magába akarja bolondítani álmai pasiját, az úszóbajnok Brodyt, akit társául szemelt ki magának. A sellők egy életre választanak párt és ha megcsókolják választottjukat erős kötelék alakul ki közöttük. Lily nem olyan kegyetlen, hogy váratlanul Brody nyakába varrjon egy köteléket, ezért első lépésként csak az érzéseit akarja bevallani neki. Azonban minden a feje tetejére áll, amikor elcsattan egy csók...
Furcsa ez a könyv. Annak ellenére, hogy Lily tizennyolc éves és néha felbukkannak olyan vágyai, melyek egy tizennyolc éves sajátjai, a könyvet inkább fiatalabbaknak ajánlanám (hetedikben vagy nyolcadikban még talán rajongtam is volna a könyvért). Lily szerintem tizenhat évesként hitelesebb lett volna. Régen olvastam ennyire felszínes karakterről, aki makacsul ragaszkodik a téves elképzeléseihez. Mégis, egy kicsit enyhítette ezt a tudatot, hogy a környezete szintén felszínesnek tartotta őt (az ember általában nem veszi észre a saját hibáit). Jó pár vicces helyzet adódott, ahol hangosan is felnevettem, és egy idő után elkezdtem szurkolni Lilynek, hogy végre lássa meg az igazi jófiút és engedje el a Brodyhoz kötődő álomképet. Quince volt a történet fénypontja: a srácot bunkó motorosnak bélyegzi Lily, de persze szó sincs ilyesmiről. Maga a végkimenetel természetesen kiszámítható, de az odavezető út nem unalmas. Lily szeme lassan – nagyon lassan – felnyílik, azonban a Brody kérdés igen gyorsan megoldódik a rész végén.
Érdekes volt az infóadagolás: a szerző sok helyre beszúrt egy-egy apró információt, melyeket akkor nem bontott ki, de később nagyobb jelentőségük lett, vagy éppen elő sem bukkantak többet. Pontosan az egyik ilyen apróság miatt vártam, hogy a vége felé lesz egy nagyobb akciójelenet, de erre végül nem került sor. Remélem a folytatásokban nagyobb szerencsém lesz.
A szerző legnagyobb erőssége a párbeszédekben rejlik. Lilynek volt néhány kiszólása az olvasó felé, illetve jól mulattam a halas hasonlatain, melyek teljesen jól illeszkedtek a könnyed narrációba. Lily hangja – és itt a fordítót is dicséret illeti – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy el tudtam viselni az ordítóan nagy jellemhibáit.
A világfelépítés néhol viccesre sikeredett, reméltem, hogy a szerző megmarad a mágiánál mint magyarázatnál, de több helyen is belement "tudományosabb" részletekbe, ami szerintem felesleges volt – hiszen ha a víz alatt tányérból esznek, akkor egyértelmű a történet mesés, valóságtól elrugaszkodó jellege.
Összességében azoknak ajánlom a Forgive my Finst, akik könnyed, vicces nyári olvasmányt keresnek – halmozottan ajánlott tengerparti olvasásra, hűtött limonádé mellé –, melynek központi témája a szerelem. Négy csillag az ötből.
A könyv adatai
Eredeti cím: Forgive my Fins (2010)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó (2012)
Oldalszám: 264
Fordító: Molnár Edit
Szerkesztő: Garamvölgyi Katalin
Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése