Laini Taylor: Füst és Csont leánya (R)

Szintén egy könyv, amit jó ideje figyelemmel követtem. Az egyik legrangosabb sf-f díjjal, a Nebula-díjjal párhuzamosan osztják ki az Andre Norton díjat, kifejezetten a sc-fi fantasy YA könyveknek. Az idei jelöltek között szerepelt a Füst és Csont leánya is, mely végül nem nyert; de még 2011-ben a New York Times a legjobb YA történetnek kiáltotta ki – többek között Maggie Stiefvater The Scorpio Races-ze elől elcsaklizva az elsimerést.
Részt vettem a magyar könyvbemutatón, ahol a beszélgető felek teljesen átragasztották rám a lelkesedésüket és igencsak megemelték a várakozásaimat a katartikus, hatalmas szerelem ígéretével. Nos, lelkesedés ide vagy oda, nem azt kaptam, amit vártam.

A könyv kivitelezése gyönyörű, tényleg érdemes megnézni – nagy alakú, keménykötésű, a kék maszk lakkozott –, a fordítás kiemelkedően igényes, és nem voltak benne elgépelések és hasonló zavaró dolgok.

A történet főszereplője a kék hajú Karou, aki első ránézésre egy bohém prágai művésztanuló, de valójában van egy titkos élete is. A lány egy "Másutt" lévő kívánságkereskedő boltjában cseperedett fel, és az ott élő négy kimérát – csodás lényeket, akiknek a testrészeit mintha különböző állatrészekből fércelték volna össze – nevezheti családjának.  A boltot a kosfejű Kénkő vezeti, aki ki tudja milyen célból, a világ minden tájáról emberi és állati fogakat gyűjt be. Karou igyekszik a két életét egyensúlyban tartani, iskolába járni és közben küldetéseket teljesíteni, és nem vágyik másra csak hogy a családja, élén a marcona Kénkővel, igazán szeresse őt. 

A bonyodalom a boltból kivezető portálok ajtajába égetett tenyérlenyomatokkal kezdődik, majd a tüzesszárnyú szeráf, Akiva, felbukkanásával teljesedik ki. Sorsuk megpecsételődik, amikor először megpillantják egymást Karouval Marrakesh egyik poros terén. 

Ez a könyv több szempontból is elég csúnyán félrevezetett. Az első néhány tíz oldalon szerepelt az a két szó, hogy "hímvessző" és "segglyuk" és hiába törtem a fejemet, hogy hány YA könyvben láttam ezeket leírva, egy sem jutott eszembe – kéretik komment szekcióban megosztani velem a példákat. Eleinte azt sem értettem, hogy Karou miért tizenhét éves, simán lehetne húsz feletti is a szexuális utalások miatt. Aztán ez a dolog kitisztult, a végére már teljesen egyetértettem, hogy ez bizony YA könyv, és minden esélye megvan, hogy a romantikát kedvelő olvasóközönség rajongjon érte.

A szerelmi szál a legdominánsabb a könyvben, pedig a szerzőnek jó érzéke van az akciójelenetekhez, sajnáltam, hogy ezt nem használta ki jobban. Elszontyolodtam amikor kiderült, hogy Akiva miért figyelt fel Karoura. Olyan sokszor olvastam már ilyet és annyira de annyira akartam, hogy valami jobb és eredetibb motivációja legyen. De nem lett. Kapcsolatuk túl gyorsan épült, és a magyarázat ellenére sem tudtam ezt elfogadni; ezen a vonalon nem is igazán emelkedett ki más könyvek közül. Vártam, hogy a történet második fele tele lesz akcióval és hatalmas harcokkal, ehelyett szerelmi szálat kapunk, kicsit másként és mégis kicsit ugyanúgy, fanyar véggel, összekevert időrenddel, emiatt pedig nem eléggé kicsúcsosodó tetőponttal.

Nem értettem, hogy "Másutt", miért ugyanúgy beszéltek azok a bizonyos lények, mint az emberek. Emberi, kicsit szlengesebb szófordulatok szerepeltek a párbeszédekben és többször is húztam a számat emiatt. Ez persze csak apróság ahhoz képest, hogy az utolsó harmadban történteket a könyv eleje nem ígérte nekem; engem a jelen és Karou érdekelt, nem pedig a másik vonal, főleg nem annyira részletekbe menően, így csalódtam egy kicsit – erről spoiler nélkül nem tudok többet írni, pedig érdemes lenne kibontani.

Karou (és Zuzana) karakterét szerintem azok fogják leginkább értékelni, akik a való életben is szeretik a bohókás embereket, a szerző szavaival élve olyasvalakiket, akik "komolyan és részletesen végigjátszanak ilyen csacsiságokat". Tetszett, hogy Karou nem az a tipikus Mary-Sue szereplő, akikkel már Dunát lehetne rekeszteni. Kifejezetten szerettem, hogy több szemszögből láttuk az eseményeket – jó volt belelátni Akiva fejébe is, így teljesebb karaktereket kaptunk. 

A háttérvilág nyűgözött le igazán, ebből is leginkább a könyv eleje az egyre bővülő utalásokkal, korábban még sosem olvasott elemekkel és kibomló titkokkal. A szerző gyönyörű leírásokkal dolgozott, elképesztően találó és eredeti hasonlatokkal, amit a fordító nagyon szépen átültetett magyarra, tényleg öröm volt olvasni ezeket a részleteket. Az infóadagolás is nagyon jól működött, olvasni akartam és többet megtudni, a végéről azonban hiányzott az a katartikus nagy pillanat, amire szükségem lett volna. 

Összességében azoknak ajánlom a könyvet, akik a csillagokban megírt típusú nagy szerelemről és eredeti elemekből felépített háttérvilágról akarnak olvasni, és nem vágynak sok akciójelenetre. Négy csillag az ötből. A második rész november 6-án jelenik meg külföldön, a könyvbemutatón azt mondták, hogy már nyár végén kézhez kapják a kéziratot, így remélhetjük, hogy a külföldi megjelenés után nem sokkal magyarul is elérhető lesz a folytatás.

A könyv adatai

Eredeti cím: Daughter of Smoke and Bone (2011)

Kiadó: Kossuth Kiadó (2012)

Oldalszám: 392

Fordító: Gálvölgyi Judit

Szerkesztő: Tóth Emese

Köszönöm a könyvet a Kossuth Kiadónak!