A könyvet jó pár hónappal ezelőtt kiszúrtam magamnak, és izgatottan vártam a február 8-ai amerikai megjelenést. El lehet képzelni a lelkesedést, amikor kiderült, hogy az Egmont Hungary kiadja a magyarul is: egy-két nappal a külföldi megjelenés után, itthon is kapható volt a Tiszták. Alig vártam, hogy végre megkaparintsak egy példányt belőle! A borító élőben is gyönyörű, a kupola a lepkével le van lakkozva, a hátulját pedig mindenki fedezze fel magának. :)
A hét éves Pressiának egy babafej olvadt a kezére, a szeme mellé pedig félhold alakú sebek égtek a Robbanások idején. Igazán boldog lehet, hogy ennyivel megúszta. Most, hogy közeledik a rettegett tizenhatodik szülinapja, egy jó tervet kell kieszelnie, ha nem akarja, hogy a Kupolán kívüli világot uraló SZFH besorozza – vagy ami még valószínűbb, hogy kivégezze – és ezzel örökre elszakítsa a lassan haldokló nagyapjától. Egy véletlen folytán megismerkedik Bradwell-lel, aki veszélyes dolgokat vél tudni a Robbanások körülményeiről.
Partridge a kivételesek között is kivételesnek számít a Kupola lakói között, mivel a nagyrabecsült tudós és vezető, Willux fia. Amikor kikövetkezteti, hogy az édesanyja nem halt meg, hanem életben lehet valahol az elpusztult, emberi roncsokkal teli külvilágban, megszökik a Kupolából és a keresésére indul.
Pressia és Partridge útja – nem teljesen – véletlenül keresztezi egymást...
A háttérvilággal kezdem, mert számomra ez volt a legerősebb oldala a történetnek, mivel a szerzőnek különösen jó érzéke van a leírásokhoz. A Kupolán belüli világból csak néhány helyszínt látunk, és leginkább a felvillanó túlszabályozottság okoz feszültséget az olvasóban. Ami igazán izgalmas, az a külvilág ábrázolása, mely szerintem a YA műfaj határait feszegeti (utólagos kiegészítés: most olvastam, hogy nem is YA könyvnek pozicionálták Amerikában). A leégett, hamutól szürke, lepusztult világban torz emberek élnek, akik összeolvadtak valamilyen tárggyal/élőlénnyel/hellyel a Robbanások alatt. A növény- és állatvilág is csupa rendellenességet mutat: levelek bundát növesztenek és állatfajok keverednek össze. A házakból csak romok maradtak, minden mocskos és rozsdás, a víz mérgező, kevés az élelem, nagy a nyomor.
Néhány külföldi recenzióban olvastam, hogy egyeseket egy idő után fárasztott a rengeteg leírás a sok borzalomról. Nekem pontosan ez tetszett ebben a műben, kíváncsi voltam, hogy a szerző még hova tudja fokozni az összeolvadásokat. Jól megtalálta azokat az általános cselekvéseket, helyzeteket, melyek közben érték az embereket a Robbanások. Néhány eldeformálódás pedig még most, pár nappal az olvasás után is eszembe jut. (A férfi, akit autószerelés közben ért a világvége... ha ott jártok majd tudni fogjátok, hogy mire gondolok :/) Tetszett, ahogy Pressia és El Capitan is felidézte a múltról maradt emlékeit, illetve az elképzeléseit a Robbanások előtti világról.
Szerettem a cselekmény csavarosságát, elég sokáig fogalmam sem volt, hogy a történet hová fog kifutni. A szerző rengeteg akciójelenetet szőtt a történetbe, részben emiatt – részben pedig a háttérbe szoruló romantikus szál miatt – fiú olvasóknak is ajánlom ezt a YA könyvet (Az Éhezők Viadalán kívül, kapásból nem is tudok még egy ilyen művet mondani). Tetszett, hogy nem a romantikán volt a hangsúly – egy kis változatosság sosem árt –, de azért remélem, hogy a folytatásokban majd többet kapunk ebből a vonalból.
A szereplőkkel kapcsolatban már vegyesebbek az érzéseim. Baggott adott nekik motivációt, célokat, múltat, a szereplők vágyakoztak dolgok után, ráadásul nem csak egy szemszögből követhetjük a történetet: pont emiatt lesz nagyon jó a karakterábrázolás. Azonban több helyen is lyukasnak éreztem a gondolatmeneteket, illetve az érzések ábrázolása egyik pillanatban még működött, a következőben már nem (például SPOILERESEN amikor egy bizonyos szereplőnek levágják egy bizonyos testrészét. SPOILER vége.). A fordítással néhol problémám akadt, nekem nem tetszett a fiatalember és férfi kifejezések váltogatott használata. Utóbbi kifogásaimnak minden bizonnyal köze van az E/3. személyű narrációhoz.
Tetszettek a mű Japánhoz való kapcsolódási pontjai. Baggott a köszönetnyilvánításában reményét fejezi ki, hogy a regénye hatására sokan a kezükbe vesznek majd az atombombák hatásáról (akár Hiroshimára vagy Nagaszakira gondolunk) szóló ismeretterjesztő műveket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elfelejtsük ezeket a szörnyűségeket. Szerintem ez szép végszó volt.
Összességében azoknak ajánlom a művet, akik szívfacsaró borzongásra (igen, egyszerre mindkettőre), akcióra és egy csipet romantikára vágynak. A Tiszták számomra négy és fél csillagot ér az ötből. A sorozat második része Fuse címmel jelenik majd meg, a dátum egyelőre ismeretlen.
Pressia és Partridge útja – nem teljesen – véletlenül keresztezi egymást...
A háttérvilággal kezdem, mert számomra ez volt a legerősebb oldala a történetnek, mivel a szerzőnek különösen jó érzéke van a leírásokhoz. A Kupolán belüli világból csak néhány helyszínt látunk, és leginkább a felvillanó túlszabályozottság okoz feszültséget az olvasóban. Ami igazán izgalmas, az a külvilág ábrázolása, mely szerintem a YA műfaj határait feszegeti (utólagos kiegészítés: most olvastam, hogy nem is YA könyvnek pozicionálták Amerikában). A leégett, hamutól szürke, lepusztult világban torz emberek élnek, akik összeolvadtak valamilyen tárggyal/élőlénnyel/hellyel a Robbanások alatt. A növény- és állatvilág is csupa rendellenességet mutat: levelek bundát növesztenek és állatfajok keverednek össze. A házakból csak romok maradtak, minden mocskos és rozsdás, a víz mérgező, kevés az élelem, nagy a nyomor.
Néhány külföldi recenzióban olvastam, hogy egyeseket egy idő után fárasztott a rengeteg leírás a sok borzalomról. Nekem pontosan ez tetszett ebben a műben, kíváncsi voltam, hogy a szerző még hova tudja fokozni az összeolvadásokat. Jól megtalálta azokat az általános cselekvéseket, helyzeteket, melyek közben érték az embereket a Robbanások. Néhány eldeformálódás pedig még most, pár nappal az olvasás után is eszembe jut. (A férfi, akit autószerelés közben ért a világvége... ha ott jártok majd tudni fogjátok, hogy mire gondolok :/) Tetszett, ahogy Pressia és El Capitan is felidézte a múltról maradt emlékeit, illetve az elképzeléseit a Robbanások előtti világról.
Szerettem a cselekmény csavarosságát, elég sokáig fogalmam sem volt, hogy a történet hová fog kifutni. A szerző rengeteg akciójelenetet szőtt a történetbe, részben emiatt – részben pedig a háttérbe szoruló romantikus szál miatt – fiú olvasóknak is ajánlom ezt a YA könyvet (Az Éhezők Viadalán kívül, kapásból nem is tudok még egy ilyen művet mondani). Tetszett, hogy nem a romantikán volt a hangsúly – egy kis változatosság sosem árt –, de azért remélem, hogy a folytatásokban majd többet kapunk ebből a vonalból.
A szereplőkkel kapcsolatban már vegyesebbek az érzéseim. Baggott adott nekik motivációt, célokat, múltat, a szereplők vágyakoztak dolgok után, ráadásul nem csak egy szemszögből követhetjük a történetet: pont emiatt lesz nagyon jó a karakterábrázolás. Azonban több helyen is lyukasnak éreztem a gondolatmeneteket, illetve az érzések ábrázolása egyik pillanatban még működött, a következőben már nem (például SPOILERESEN amikor egy bizonyos szereplőnek levágják egy bizonyos testrészét. SPOILER vége.). A fordítással néhol problémám akadt, nekem nem tetszett a fiatalember és férfi kifejezések váltogatott használata. Utóbbi kifogásaimnak minden bizonnyal köze van az E/3. személyű narrációhoz.
Tetszettek a mű Japánhoz való kapcsolódási pontjai. Baggott a köszönetnyilvánításában reményét fejezi ki, hogy a regénye hatására sokan a kezükbe vesznek majd az atombombák hatásáról (akár Hiroshimára vagy Nagaszakira gondolunk) szóló ismeretterjesztő műveket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elfelejtsük ezeket a szörnyűségeket. Szerintem ez szép végszó volt.
Összességében azoknak ajánlom a művet, akik szívfacsaró borzongásra (igen, egyszerre mindkettőre), akcióra és egy csipet romantikára vágynak. A Tiszták számomra négy és fél csillagot ér az ötből. A sorozat második része Fuse címmel jelenik majd meg, a dátum egyelőre ismeretlen.
A könyv adatai
Eredeti cím: Pure (2012)
Kiadó: Egmont Hungary, Egmont Dark sorozat
Oldalszám: 568
Fordította: Varga Csaba Béla
Szerkesztette: Justh Szilvia
Fordította: Varga Csaba Béla
Szerkesztette: Justh Szilvia
Köszönöm a könyvet a kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése