Suzanne Collins: A kiválasztott (R)

Először is, ezt a könyvet angolul olvastam, de néhány napja már magyarul is elérhető az Agave Kiadó gondozásában. Nehezen estem neki a trilógia befejező kötetének, egyszerűen azért, mert nem akartam, hogy vége legyen. Nagyon-nagyon ritkán van olyan, hogy egy könyv meg tud érinteni annyira, hogy sírjak. Olyasmit – korábban – pedig még sosem pipáltam, hogy egy sorozat összes részén bőgnöm kelljen.

Ha nem olvastad a korábbi részeket, akkor ez a recenzió nem Neked szól, kedves olvasó. :)

Nem tudom mennyit áruljak el a történetből, legszívesebben minden fontosabb eseményt leírnék, hogy elmesélhessem mit éreztem olvasás közben és megkérdezzem, hogy belőletek mit váltott ki. Mert biztos vagyok benne, hogy valamit kiváltott. Még mielőtt elolvastam volna a könyvet átfutottam pár beszámolót, de bárcsak ne tettem volna, mert pár mozzanat már előre kiderült. Így most kihagyom a rövid összefoglalót.

A történet nyitása nagyon erős: miután körülnézünk a Tizenkettedik Körzetben, elkezdünk ismerkedni a Tizenharmadik Körzettel. Az első pofon ekkor jön: ez a hely rosszabb, mint a korábbiak. A nyomasztó hangulat rátelepszik az emberre, és bármennyire is szurkolsz, hogy minden jobbra forduljon... valójában tök feleslegesen teszed. Collins nem használt cukormázat a történetben, éppen ettől olyan hiteles és húsbavágó az egész. Katniss gyakorlatilag egy roncs, és ha azt gondolod, hogy ez az állapot már nem lehet rosszabb, nos tévedsz. Igenis van következménye azoknak a dolgoknak, amiken keresztül kellett mennie, és ezt egyértelműen érzékeli az olvasó. Emellett azonban, egy igazi túlélő, és mint minden ebbe a típusba tartozó ember, harcol az életéért és a szeretteiért. Ebben a harmadik részben éreztem először, hogy elértünk valamilyen határt, és pontosan emiatt elhittem, hogy több szereplő sem bánta volna, ha örökre kiszállhatnának. Nem szeretem a könyvekben, amikor a fiatalok mindenféle ígéretekkel dobálóznak, hogy feladnák az életüket a másikért stb., de Collinsnak sikerül olyan helyzeteket teremtenie, amikor ez az opció igenis reális, sőt, sokszor csak ez az egyetlen menekülési lehetőség.

Ezen a ponton érdemes belekevernem az egész háború témát, és a könyv legfőbb üzenetét, hogy a háború rossz. Ha valakinek kétségei lennének efelől, hát olvassa el ezt a könyvet. Szenvedés, katonai kórházak, bombázás, éhezés, gyerekek... A szerző nem kíméli a fiatal olvasókat. Én nagyon örülök, hogy így írta meg ezt a könyvet.

Ami a szerelmi szálat illeti, talán ebben a részben a legerősebb – bonyodalom szempontjából. Azonban, mivel Katnissból hiányzik a szenvedély a fiúk iránt, én sem éreztem igazán nagy lelkesedést egyikükért sem. Néha azon gondolkodtam, hogy szuper lett volna pár oldal erejéig áttérni a fiúk szemszögére, és rajtuk keresztül látni ezt a Katniss iránti elköteleződést.

Ez egy kicsit SPOILER-es lehet, így ne olvasd tovább, ha nem akarod. A második részben utáltam, hogy Collins megint visszaküldte Katnisst az arénába. Olcsó húzásnak véltem, hiszen azt a helyzetet egyszer már felfedeztük, nem értettem, hogy miért nem mutat valami mást abból a világból. Amikor azonban ebben a könyvben is kaptunk egy "arénát", az első megdöbbenés után, már nem húztam a számat. Így valahogy teljes lett a sorozat, és elfogadtam, hogy ez hozzátartozik minden részhez. Katnissnak és Peetanak három Éhezők Viadalán keresztül kell megőrizniük az életüket és amennyire lehet, az ép elméjüket. SPOILER VÉGE!

Szeretem a könyvek stílusát: az egyszerű, jelen időben írt mondatokat, ahol különleges jelentőségű, hogy Katniss milyen kajához jut aznap. A kevesebb néha több elgondolás, itt tökéletesen érvényesül.
Összességében: durva menet ez a trilógia! Mégis azt mondom, hogy megéri elolvasni, ha már unod a valahol tucattá korcsosuló YA könyveket (értsd ez alatt, hogy miután a végükre érsz, két percnél tovább nem gondolsz többet a történetre). Erre garantáltan fogsz! :)

A könyv adatai
Eredeti cím: Mockingjay
Kiadó: Scholastic Press
Oldalszám: 390 oldal