Várólistára (10) – Tonya Hurley: The Blessed

Pár hónapja Giginél láttam egy karcot erről a könyvről, aztán a napokban az egyik blogon újra találkoztam vele, úgyhogy egy kicsit jobban utánanéztem a dolognak. (Igen, a szerző neve azért ismerős, mert a Pongrác Kiadó kiadja tőle a Szellemlány sorozatot.)

Első kérdés: kiből milyen érzést vált ki, ha ránéz erre a borítóra? :D Itt ez a riasztó tekintetű, áhítatosnak tűnő, imádkozó csaj, rózsafüzérrel a nyakában és kicsit töviskoszorúra hajazó szöveggel (Az áldott) a fején. Nekem tetszik, de azt sem tartom lehetetlennek, hogy valaki felháborodik rajta. Egy dolog azonban biztos: a könyvet leemelném a polcról, hogy elolvassam a fülszövegét. Le is fordítottam, hogy ez senkinek se legyen akadály:

Három Brooklyni tinédzser, Lucy, Cecelia és Agnes egy kórház intenzív osztályán találják magukat életük mélypontján. Lucy, a babonás bulizós lány, Cecelia a lógós rocker csaj, és Agnes a reménytelen romantikus. Mindhárman megtört lázadók, akik menekülnek a saját életük és önmaguk elől. Ekkor lép be a képbe a titokzatos, ellenállhatatlan és csábító Sebastian. Úgy tűnik mindhármuk számára elhozza azt, amire vágytak... Azonban a szívéért vívott csatára rámehet a lelkük is.

Van itt szerelmi négyszög, kórház, vallás, vélhetően kemény háttértörténetek, és ami a legérdekesebb és szerintem nagyon friss koncepció: mártírok történeteinek újramesélése. Egyértelmű, hogy meg kell tapasztalnom, hogy sülhet el ilyesmi, nem is kérdés, hogy KELL ez a könyv. Némi kutakodás után akadtam rá erre a cikkre. 

Trilógiával van dolgunk, melyet mártírokról szóló történetek inspiráltak. A szerző szerint Szent Luca, Szent Cecilia és Szent Ágnes történetei az első igazi YA történetek között vannak, és érdekesnek tűnt modern korba és romantikus kontextusba ültetni őket. Ezek becstelen mesék, melyek egyszerre hátborzongatóak és mégis mélységesen gyönyörűek. A The Blessedben is előkerül néhány Szellemlányban szereplő problémakör, de itt sokkal határozottabban, felnőttesebben és Quentin Tarantinosabban – bármit is jelentsen ez – dolgozta ki őket. A történetnek lesz vallásos vonulata – jujj, de meglepődtünk. A kiadó annyira izgalmasnak és újszerűnek látta a történetet, hogy szokatlanul gyorsan – már a beérkezés napjának estéjén – vásárolták meg a jogokat.

Veronica Roth: A beavatott (R)

A blog indulása óta figyelemmel kísértem a Divergentöt, és érdekes, hogy közel az évfordulóhoz jutottam el odáig, hogy el is olvassam. A beavatott az utolsó Könyvfesztiválon beszerzett, de még olvasatlan könyvem volt. Kint hatalmas sikernek örvend a mindössze huszonkét éves szerző alkotta disztópia: Goodreads-en 4,39-es átlaga van, majdnem 79 ezres (!) minta mellett. Ez óriási szám és kiemelkedően magas átlag. :)

Egy alternatív világ Chicagójának társadalma öt erény szerint oszlik csoportokra. A Bátrak védelmi feladatokat látnak el, az Önfeláldozók a várost vezetik és a csoporton kívüliek ellátásáért felelnek, a Barátságosok élelmezik a várost, a Műveltek technológiát biztosítanak a többi csoportnak, és az Őszinték kezében van az igazságszolgáltatás. Akik megbuknak a választott csoportjuk beavatásán, azok a csoport nélküli szegényekhez csúsznak le. 

Az Önfeláldozónak született Beatrice, a nyugtalanító vizsgaeredménye után szembeszáll a ki nem mondott elvárásokkal, és vállalva, hogy a családját maga mögött kell hagynia, a Bátrak csoportját választja. Ezzel kezdetét veszi a többlépcsős beavatási folyamat, egymást követik az emberpróbáló feladatok, melynek során a felavatottaknak szembe kell nézniük a legnagyobb félelmeikkel. 

Eközben egyre több repedésre derül fény a tökéletes társadalmon, a csoportok között egyre nő a feszültség, és a fogaskerekek lassan beindulnak...

Egy újabb könyv, mely vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Eleinte elég sokat forgattam a szememet – Mi ez az idiótaság, hogy a Bátrak mozgó vonatról ugrálnak le és föl egy átlagos napon, törött végtagokat kockáztatva? Képtelenség, hogy az emberek ilyen korlátok közé szorítsák magukat! –, de lassanként, ahogy haladtam a történettel, elfogadtam a szabályokat és a csoportok elsőre kicsit erőltetettnek tűnő szokásait. Egy idő után már nagyon szerettem, hogy a csoporttagok viselkedése tükrözte az adott erényt: Roth különböző üdvözléseket, döntési rendszert, beavatási folyamatot és egyebeket talált ki, melyek meggyőztek a világ különlegességéről és komplexitásáról. A szerző kevés leírással dolgozott, a környezetet és a helyszíneket csak egy-egy durva ecsetvonással vázolta fel, sokat hagyva az olvasó képzeletére – mégis sokszor telibe talált egy-egy hasonlattal vagy mondattal. Nagyon érzékletesen írta le a bátorságpróbákat, jó érzékkel váltotta a szituációkat – itt kedvenc volt a madaras jelenet. 

Tris jellemfejlődése jól követhető, tinédzserhez illően keresi a saját útját és többször is rossz döntéseket hoz, mégis, sokszor éreztem valamiféle ürességet vele kapcsolatban. Négyessel való kapcsolata tetszett – néhány apróságot leszámítva – a legutolsó jelenetük pedig egy kicsit enyhítette a keserű befejezést. Azonban mint minden más, Tris narrálásával ez is amolyan praktikus szinten marad, nem jut idő ábrándozásokra, sem pedig igazán mély kapcsolat kiépítésére.

A cselekmény csúcspontjáról spoilerek nélkül nem tudnék konkrétabban írni, így csak nagy vonalakban teszem. A befejezés akciódús lett, mégis sok egyszerűsítés volt benne: mindig meglep, amikor egy tizenhat éves lány átverekszi magát egy csomó felnőtten, majd ő lesz a nap hőse, még akkor is ha ezért komoly árat kell fizetnie. 

Mindenképpen meg kell említenem, hogy nem ért katartikus élmény olvasás közben, izgultam meg várakoztam meg kikapcsolódtam, de az olvasottak nem kúsztak a bőröm alá. Lehet ebben szerepe volt a fordításnak is – melyet jelen esetben egy cég nem pedig konkrét fordító nevéhez köthetünk –, valahogy a mondatok nem ütöttek igazán, illetve több helyen is maradtak benne hibák. (Plusz még mindig nem értem, hogy az Önfeláldozók gúnynevét, a Stiff-et, hogy sikerült Szerencsétlennek fordítani. A két szónak teljesen más töltete van, elkelt volna még némi ötletelés.)

Összességében azoknak ajánlom A beavatottat, akik szeretnének egy újfajta koncepción alapuló társadalomról olvasni, szeretik az akciót és nincs kifogásuk az erőszakos jelenetek ellen, de nem várnak igazán mély, csontig hatoló érzéseket. A regény végére a szívemhez nőttek a szereplők és kíváncsi lettem a sorsukra, illetve arra, hogy a küszöbön lévő háború milyen irányba változtatja majd az erőviszonyokat a csoportok között, és ebben Trisnek és Négyesnek milyen szerepe akad majd. Már neki is ugrottam a második résznek, az Insurgentnek. A trilógia jelenleg cím nélküli befejező része 2013 őszére várható.
Négy csillag az ötből.

A Divergent-höz tartozik egy ajándék novella is – akkor hozták nyilvánosságra, amikor az Insurgent előrendelési száma elérte a 35 ezret –, mely egy könyvbeli jelenetet (késdobálós) mesél el Négyes szemszögéből, egyaránt mélyítve Négyes és Eric karakterét. Ha nem akadály a nyelv, mindenképpen olvasásra ajánlom – itt elérhető. Bárcsak a könyvekben is találkozhatnánk Négyes szemszögével, szerintem nagyon jót tenne a történetnek.

A könyv adatai

Eredeti cím: Divergent (2011)

Kiadó: Ciceró Könystúdió (2012)

Oldalszám: 428

Fordító: Logos

Várólistára (9) – Chris Howard: Rootless

Érdekes, posztapokaliptikus könyvet hoztam mára. Ezt a borítót találtam hozzá, de a Goodreads-en még nincs hivatalos, így simán lehet, hogy még alakítanak rajta – vagy csinálnak egy teljesen újat. A megjelenés November 1-jére várható, szóval még egy kicsit arrébb van. :)

A fülszöveg szabad fordításban:

A 17 éves faépítő Banyan, hulladék fémből egész erdőket épít gazdag pártfogóknak, akik unják a sivár tájat. Habár Banyan soha életében nem látott igazi fát – melyek évszázadokkal korábban kipusztultak –, az eltűnt édesapja sokat mesélt a Régi Világról. Minden megváltozik, amikor Banyan megismerkedik egy titokzatos, tetovált nővel: a tetoválás valójában egy térkép a Föld utolsó élő fáihoz. A fiú felkerekedik, és elindul a pusztaságba, ahonnan csak kevesen tértek vissza. Akik átjutnak a kalózokon és vadorzókon, azoknak emberi hússal táplálkozó sáskákkal kell szembenézniük. Nem Banyan az egyetlen, aki a fákat keresi, így sietnie kell, ha nem akar kifutni az időből. Nem tudja, hogy kiben bízhat, de kénytelen szövetséget kötni Alphával, a gyönyörű, ám veszélyes kalózzal, akit saját cél vezérel. Ahogy az ígéret földje felé tartanak, mely talán nem több mesénél, Banyan megdöbbentő titkokat tud meg a családjáról, a múltjáról, és az emberek eltökéltségéről, hogy visszahozzák a fákat.

Kivételesen hoztam egy videót is, melyben a (cuki) szerző másfél percben beszél a művéről. A történetről nagyon halványan a Vizivilág sejlett fel bennem – csak itt víztömeg helyett olyan pusztaság van, ahol semmi sem nő vagy terem meg. Remélem, hogy ez csak a fülszöveg tömörsége miatt van, és ha majd megkaparintom a regényt, a karakterek és a cselekmény gyorsan el is feledtetik velem.

Mert ezt olvasni akarom! Most azonnal... :)

Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány (R)

A felhúzhatós lány még a Könyvfesztiválos beszerzéseim közé tartozik. Vagy két hete kezdtem bele, de az első pár oldal nagyon nehezen ment – a technikai információk miatt, férfi olvasók előnyben –, ezért hagytam egy kicsit pihenni. Aztán amikor újra kézbe vettem, néhány nap alatt felfaltam a történetet. A szerző a magyar olvasókhoz írt levelében – engem ilyesmivel teljesen el lehet varázsolni, úgyhogy köszönet a kiadónak a szuper ötletért – elmeséli, hogy rengeteg elutasítást kapott a kézirata és nehezen találta meg azt a kis kiadót, mely végül bizalmat szavazott neki. Külön érdekesség, hogy az olvasók ajánlásai hozták meg a sikert, nem pedig masszív marketing, aztán persze jöttek sorban a díjak, és mára már egy sokszorosan díjnyertes könyvről beszélünk.

Bacigalupi egy olyan világba kalauzol el minket, melyben bekövetkezett számos  olyan csapás, amiktől napjainkban félünk. A globális felmelegedés megemelte az óceánok vízszintjét, így a víz hatalmas területeket hódított el a szárazföldtől; a történet helyszínét, Bangkokot is gátak védik. Energiahiány sújtja a világot, a legfontosabb technológiai újítás a mechanikus energiát tárolni képes lendrugó, mellyel a kisebb eszközöktől kezdve (fegyverek, motorok, szobai ventilátorok) egész gyárakig, mindent ellátnak energiával – a kisebbeket emberek, a nagyobbakat pedig hatalmas, génmanipulált elefántszármazékok húzzák fel. Mindent, még az emberi hullákat is bedarálják, hogy ne vesszen kárba az energia, a fa hiánycikk, nincs kőolaj és léghajók közlekednek a levegőben. A világot a kalóriatársaságok kezéből kicsúszott, emberekre, növényekre és állatokra egyaránt halálos járványok pusztítják.

A Thaiföldi Királyság a magbankjának köszönhetően, kalóriatársaságok nélkül is boldogul és képes járványoknak ellenálló növényekkel visszaszorítani az éhínséget. A korrupció virágzik, az eltérő érdekek pedig folyamatos ellenségeskedést szítanak a két legmeghatározóbb minisztérium, a Környezetvédelmi és a Kereskedelmi között, mely a könyv végére véres hatalomátvételbe torkollik. Ebben a környezetben követjük végig egy a magokat saját cégének akaró kalóriaügynök, egy genetikailag tervezett "új ember", egy nyomorba csúszott "sárgakártyás" menekült, és egy minisztériumi "fehéringes" szemszögén keresztül az eseményeket.

Azt hiszem több felnőtt sf könyvet kellene beiktatnom az olvasmánylistámba, mert jó ideje ez a második (az első a Zoo City volt) nagyon árnyaltan megrajzolt háttérvilágú történet, ahol a karakterek döntéseire és a cselekményre is visszahat a környezet – a YA könyvek egyszerűen nem helyeznek erre ekkora hangsúlyt. A szereplők gondolkodását teljesen átitatja az energiahiánnyal küszködő világ, egészen új jelentést nyer az energiapazarlás. Íme egy idézet, hogy szemléltessem a dolgot:

"A számítógépeknek idelenn nagy képernyőik vannak. Néhány típust ötven éve nem gyártanak, és többet fogyasztanak, mint öt új, de végzik a dolgukat és cserébe gondosan karbantartják őket. Az elégetett energia gondolatától mégis majdnem megroggyan Kannyá térde. Szinte látja, ahogy az óceán vize emelkedik tőlük. Rémes dolog egy ilyen eszköz mellett állni." (339)

Alapvetően a karakterközpontú történetekért szoktam rajongani, ahol tudok azonosulni a szereplőkkel. Talán A felhúzhatós lány az első könyv, ahol egyetlen szereplőt sem kedveltem igazán, mégis alig tudtam letenni, miután belelendültem az olvasásba: mindegyikük teljes mértékben önérdekkövető, mintha csak a valóságból rángatták volna ki őket. (Ha jobban belegondolok, az idealizált YA szereplők után felüdülés ilyesmit olvasni.) Volt olyan pillanat, amikor ellenük szurkoltam és vártam a bukásukat, máskor pedig sajnáltam őket. Egy dolog azonban biztos: egy percig sem akartam a helyükbe lépni.

Rengeteget méltathatnám még a háttérvilág színességét, mivel tele van csupa jó ötlettel. Például érdekesek voltak a környezetükbe teljes mértékben beolvadni képes, genetikailag megbuherált chesire macskák (a legszebb az egészben, hogy egy gazdag fickó terveztette az első példányt az Alice korabeli lánya szülinapjára), vagy az "új emberek" koncepciója is. A címszereplő Emikó egy tökélesen szép, ám  szolgalelkűre tervezett, a tolmácsi feladatoktól kezdve a titkárnőin át, a szeretőig mindenféle szerepeket betölteni képes lány csak egy szelete az egész iparágnak. Vannak itt tízkarú vagy éppen három méter magasra tervezett munkások is – roppantul sajnáltam, hogy csak említés szintjén vannak jelen. Azt hiszem bármit is emelnék ki most példaként, mindig csak egy-egy apró részletet tudnék megfogni. Mindenki fedezze fel magának ezt a lenyűgözően komplex, ám borzalmas világot!
Néhány olvasót zavarhat, hogy a könyvben rengeteg thai szó szerepel, de ezek jelentése kikövetkeztethető vagy egyértelműen le van írva – a kiadó mindenesetre készített egy letölthető pdf-et. Azt hiszem a Zoo City olvasása közben megedződtem ezen a téren is, így itt már nem okozott problémát a dolog.

Összességében azoknak ajánlom a könyvet, akik összetett, remekül megrajzolt háttérvilágú és cselekményű felnőtt könyvre vágynak, és nem bánják, ha a karakterekkel nem tudnak teljes mértékben azonosulni. Emellett akiket nyomasztanak jelenünk nagy problémái – úgymint a génkezelt élelmiszerek a globális felmelegedés stb. –, biztosan találnak elgondolkodtató momentumokat ebben a rémisztő(en valóságosnak tűnő) "forgatókönyvben". A szerző új rajongót szerzett magának – itt olvashattok vele interjút –, mindenképpen próbát teszek majd a YA sorozatával is. Öt csillag az ötből.

A könyv adatai

Eredeti cím: The Windup Girl (2009)

Kiadó: Ad Astra (2012)

Oldalszám: 561

Fordító: Horváth Norbert

Szerkesztő: Járdán Csaba

Köszönöm a könyvet a kiadónak!

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna (R)

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a Geopen Kiadónak, hogy megjelenés előtt elolvashattam a művet!

Megjelenés pedig a Könyvhétre (2012. június 7 – 12.) várható.

A Vérbe öltözött Anna az Anna sorozat első része.

Theseus Cassio Lowood,  Cas mindennapi fiú. Leszámítva, hogy egy kósza szellem meggyilkolása mindennapjainak része. Pontosabban fogalmazva nem meggyilkolása, hiszen már halottak. Likvidálása. Eltüntetése.

Azonban most egy sokkal nagyobb kihívással találja szemben magát. 

Az 1950-es végén brutálisan meggyilkolt Vérbe öltözött Annát kell megsemmisítenie.

A feladat nem egyszerű, hiszen Anna sok tekintetben különbözik Cas eddigi munkáitól, ugyanis a lány olyan hatalommal rendelkezik, amellyel csak egyetlen lény korábban… édesapja gyilkosa. Éppen ezért, Anna újbóli meggyilkolása jelenti a lépcsőt, amely után már szembeszállhat a lénnyel.

Hogyha nagyon röviden kéne összefoglalnom a véleményemet, Benedict Cumberbatchet idézném: „Wow, wow, wow, wow!”

Egyszerűen fantasztikus élmény volt a Vérbe öltözött Anna olvasása, egy olyan élmény, amelyet még sokszor szeretnék megismételni. De, hogy miért? A most következő rövid listában ezt tervezem összefoglalni.

Valljuk be, mi olvasók igencsak sokfélék vagyunk, sokféle igénnyel. Vannak közülünk, akik a történetet részesítik előnyben, vannak, akiknek a leírások a gyengéi. Néhányunk igencsak karakterorientált, vagyis ha egy karakter idegesíti / kedvencévé válik, az az annak megfelelő irányba befolyásolja az értékelést. A Vérbe öltözött Anna egyik területen sem okozott csalódást nekem. 

De nézzük egyesével; először a történet. Kategorizálva a Vérbe öltözött Anna paranormális történet, amelynek mitológiai alapjait a szellemek és a voodoo szertartások adják. A cselekmény egy főszálon fut, amelyhez több másik szál is kapcsolódik. Ez a főszál Anna, akinek meggyilkolása egyfajta próbatételként szolgál Cas számára. Ezért az írónő igen sok időt szán arra, hogy felkészítse Cast a küldetése végrehajtására. Igazából a könyv első száz oldalán gyakorlatilag nem is szerepel Anna.

A többi szál szintén Cashez kapcsolódik, ezek viszont mind a főszál körül forognak, ugyanis összekapcsolódva az összes szál egy nagy egészhez vezet, amelynek centrumában Anna és Cas állnak.

Hogy csavaros-e a történet? Számomra volt meglepő fordulat, olyan amire nem számítottam, míg hallottam olyat is, akinek nem volt olyan fordulatos a történet, mint nekem. Azt hiszem, ehhez a könyvhöz az kell, hogy teljesen elvessz benne, s ne gondolkodj túl sokat (csak viccelek). 

Viszont ez az egyik pozitívuma a történetnek. Könnyedén eléri, hogy belevessz a történetbe, s egyszer csak azt vedd észre, hogy eltelt két óra, s már majdnem a könyv felénél tartasz. Nagyon olvastatja magát, s nem hagyja, hogy elkalandozzon a figyelmed. Ez különösen a pince-jelenet után érződik (ha ezt kifejteném, spoileres lenne, de körülbelül 35-40% környékén), amely személyes kedvenc jelenetem. Ott ütött át igazán, hogy ennek a könyvnek az egyik legnagyobb erőssége a leírásokban rejlik.

Leírások. Hihetetlennek tűnik, s olyan kis semmiségnek, de a leírások igenis befolyásolják a véleményünket (engem ez meglepett, holott tudat alatt mindig is tudtam). Kétféle leírás van, amely elronthat egy történetet – a túl hosszú, részletező, mikor a szomszéd kiskutya szempillájának hosszát is megismerhetjük, milliméterre pontosan; valamint a leírások szinte teljes hiányát, mikor körülbelül ennyi a leírás: „ez egy fa”. Személy szerint úgy gondolom, Kendare Blake megtalálta a megfelelő hangsúlyt, sőt, leírásaival egy történethez illő hangulatot is teremtett, amellett, hogy olyan környezetet fest le az olvasó előtt, hogy az könnyedén el tudja az adott jelenetet / helyszínt képzelni. 

Karakterek és kapcsolatok. Imádtam azt a halvány, teljesen ártatlan romantikus szálat, amely átívelt a könyvön! Mindenekelőtt ezt szeretném leszögezni. Manapság egyre ritkább, hogy nincs szerelmi háromszög egy YA könyvben, úgyhogy különösen boldoggá tett, hogy ebben a történetben nincsen egy harmadik fél is. Természetesen a rajongók könnyedén beleláthatnak szerelmi háromszöget a történetbe, de alapesetben nincsen. És tudjátok, mi még ennél is jobb? Hogy a romantika nem megy a történet rovására. Nincsen semmi ellenérzést keltő a romantikus szálban – tudjátok, nem kerülget az az érzés, hogy „inkább mindenki végezze egyedül, de ne kelljen még egyszer azt olvasnom, hogy mennyire szeretik / hiányolják egymást”. 

Rátérve most már ténylegesen a karakterekre. Kendare Blake a megszólaltatott karaktereinek külön személyiségeket kreált, amelyet megfelelően ki is dolgozott. Még Carmel barátnőiről is tudok információkat, pedig ők igazából egyszer, ha megszólaltak. A főszereplők, Cas, Thomas és Carmel pedig mindannyian szimpatikusak lettek a történet végére. Bevallom, Carmelt az elején nem kedveltem, de a végére ő is szeretnivaló karakterré vált. A kedvencem viszont egyértelműen Thomas. 

De hogy ne csak dicsérjem a könyvet, két apró megjegyeznivalóm lenne. Az egyik, hogy az időérzékem teljesen odalett az olvasás során. Arra tippelnék, hogy a történet egy hónap alatt játszódik, de amúgy nem tudom. Néha voltak napok megemlítve, de kissé elvesztem időben.

A másik pedig, hogy emiatt az időérzék elvesztés miatt nem tudom teljes mértékben értékelni Cas – Thomas – Carmel kapcsolatának alakulását. Mennyi idő kellett, míg elérték a könyv végi állapotukat? Igen, igazából ezt a másfél apróságot tudom a semlegesség oldalára tenni.

Végül pedig a magyar kiadásról, pontosabban a fordításról. Bíró Júlia csodálatos munkát végzett! A magyar szöveg pörgős és könnyedén lehet olvasni. A szóhasználat pedig nagyon illik Cashez. Az egyik kifejezésnél pedig fel is kaptam a fejem, hogy „jé, én is ezt használom” („nem filózok tovább”). Úgyhogy nagyon örülök, amiért igen igényes fordítás készült a könyvhöz.

Oh, az ajánlás! Azon túl, hogy mindenkinek ajánlanám, az Odaát (Supernatural) rajongóknak kötelező – a hangulat teljesen megvan. Már csak a Carry on My Wayward Son és egy fekete Impala hiányzott Casnek.

Könyv adatai

Eredeti cím: Anna Dressed in Blood (2011)

Kiadó: Geopen Kiadó (2012)

Oldalszám: 288

Fordító: Bíró Júlia

Várólistára (8) David Levithan: Every Day

David Levithan nevével sokszor összefutok külföldi szerző és könyvesblogokon egyaránt, így amikor ráakadtam az Every Day című könyvére gyorsan le is ellenőriztem molyon, hogy volt-e már magyar kiadása vagy sem. Még egyetlen itthoni kiadó sem csapott le a műveire – hiányzik a bátorság. Általában komolyabb realista és lgbt műveket ír – abstratelf véleményezte már a Realm of Possibility-t –, de az Every Day témája és a misztikus csavar újdonságnak számít nála, és emiatt úgy döntöttem, hogy ez lesz az első könyv amit majd elolvasok tőle. Augusztus 28-ára várható  a megjelenés, így rengeteg időm van még, hogy meggondoljam magam és valamelyik másik könyvébe kezdjek bele. :)

Lássuk a fülszöveget szabad fordításban:

Minden nap egy másik testben; minden nap egy másik életben; de minden nap szerelemben ugyanazzal a lánnyal. A minden reggel egy másik testben, egy másik ember életében ébred fel. Sosincs semmilyen figyelmeztetés, hogy hol, kinek a teste lesz a következő. A belenyugodott már a helyzetbe, és felállított néhány alapszabályt: soha ne kötődj túlságosan; kerüld a feltűnést; ne avatkozz bele. 

Minden rendben zajlik addig a reggelig, amikor A Justin testében találja magát, és megismeri annak barátnőjét, Rhiannont. Attól a pillanattól kezdve, A szabályai elvesztik érvényüket, mivel a fiú végre megtalálja azt a valakit, akivel nap nap után szeretne együtt lenni.

A történet legnagyobb kérdése, hogy lehetséges-e igaz szerelem, ha valaki arra kárhoztatott, hogy minden nap megváltozzon. Néhány kritika már elérhető Goodreads-en, és ezekben leírták, hogy A nemre, fajra, szexuális beállítottságra, pénzügyi helyzetre való tekintet nélkül, könyvek és zenék terén is eltérő ízlésű emberek bőrébe bújik. Elképesztően sok lehetőséget hordoz ez az alapszituáció, és mivel a szerzőnek ez már a tizenharmadik könyve lesz – ha jól számoltam –, jó eséllyel rengeteg dolgot ki is tud majd hozni belőle. 

Nagyon kíváncsi vagyok! :)

Hogyan tegyük nevetségessé a vámpírokat? Idézetek Andrew Fukuda: The Hunt című könyvéből

Részemről azért nem találkozhattatok a blogon nagyon negatív hangvételű, kevés csillagos recenziókkal, mert lelkiismeret-furdalás nélkül kaszálok minden olyan könyvet, amit valamiért nincs kedvem folytatni. Andrew Fukuda, The Hunt című regényét 16%-nál tettem le először. A felépített világ (számomra nagy) blődségeire szokatlanul hevesen reagáltam, miután kikerekedett szemmel olvastam el egy-egy sort és rohantam szótárazni, hogy most én értettem félre valamit vagy tényleg az van leírva amit gondolok. Nem bennem volt a hiba! :D

Mivel akkoriban éppen nyomasztott pár dolog – illetve olvastam elgondolkodtató interjút a szerzővel –, úgy döntöttem, hogy adok még egy esélyt a könyvnek. Az ominózus 16%-ig gondosan kigyűjtögettem pár idézetet, hogy tágabb képet kaphassatok a korábban belinkelt érzésről. Aki esetleg tervezi, hogy szeretné elolvasni a könyvet, és semmit sem akar tudni róla, az ne nézze meg a gigahosszú bejegyzés többi részét. :)

v

Ha már kitartottál, megérdemled, hogy többet is megtudj Fukuda egyetlen műbe olvasztott, két whoa-de-király! élményt kiváltani akaró, de igazából izzadságszagtól bűzlő alapkoncepciójáról.

1. A világot vámpírszerű lények népesítik be, ahol az emberek (heper-ök) az üldözött – és a kipusztulás szélére sodródott – csemegék. Ember főhősünk vámpírnak álcázva magát próbál beilleszkedni és rejtve maradni ebben a társadalomban. 2. Minden egyes polgár kezét-lábát törné, hogy részt vehessen a tíz évente megrendezett, egész nemzetet megmozgató rendezvényen, a (Viadalon) Vadászaton, ahol a szerencsésen kisorsoltak emberhússal tölthetik meg a bendőjüket.

16%-ig legalábbis ezek derültek ki, de ki tudja, hogy még milyen fenomenális ötletek vannak a történetbe ágyazva.

Ez még hagyján! Az igazi problémát nálam a vámpírok tulajdonságai jelentik (még nem adtam fel az olvasást). A szerző fogta a legalapabb emberi reakciókat és kicserélte őket valami másra, legtöbbször sajna olyasmire ami nevetést vagy undort vált ki belőlem a félelem helyett. Ez azért szomorú, mert a karakternek érdekes és szörnyű dolgokkal kell megbirkóznia, de a feszültséget teljesen hazavágják ezek a baromságok – már bocsánat.

Lássuk tételesen a dolgot:

1. Az ember fiú jobban néz ki és sokkal okosabb vámpír társainál (igen skacok, ma fordított nap van):

"... don't ace your exams, even though they insult your intelligence; don't let your good looks get the better of you; no matter how the girls might throw their hearts and bodies at you, never give in to that temptation. Because you must always remember that your looks are curse, not a blessing." (2)

2. A vámpírok nem mosolyognak, hanem ha valami vicces történik velük, elkezdik vakarni a viszkető csuklójukat:

" Some of the students start scratching their wrists, as does the teacher. "That was pretty funny." he says. "I like that." He scratches his wrist faster, demonstrably, and more students join him. (...) They don't itch when I find something humorous. (...) I have sensitive nerve endings there, not a funny bone." (9) 

Ha valami nagyon-nagyon vicces, egymás csuklóját vakargatják: "... and this time the two of them start scratching each other's wrists uncontrollably."(13)

3. A vámpírok félnek víz alá dugni a fejüket, mert akkor reflexszerűen fuldokolni kezdenek. Képzelj el egy olyan úszóedzést, melyet maximum állig érő mélységű vízben tartanak és a sportolók víz felett tartott fejjel úszkálnak. (Nekem csak tempózó nagymamák és nagypapák jutnak eszembe, szintén nagyon sajnálom.)

"If their feet can't touch bottom without their jaw line sinking below water, a panic attack seizes them like a reflex. They freeze up, sink, drown. (...) Everyone is just going through the motions, even chatting to one another, heads smiling above water as hands and feet paddle underneath like pond ducks" (16)

4. Már attól, hogy egyáltalán szóba kerülnek a heper-ök, elkezdenek vadul nyáladzani, de amikor meglátnak egy példányt a tévéképernyőn, a nyáladzás olyan magas fokra kapcsol, hogy kis tócsák gyűlnek össze alattuk és egymást is összefröcskölik.

"A student shakes his head violently, drool trapezing outward, some of it landing on me. Saliva pours out of our mouths, collecting in small pools on desk and the floor. " (30)

5. Amikor a vámpírok gratulálnak egymásnak, eszkimó puszi szerűségben részesítik egymást, csak az orruk helyett a fülüket dörzsölik össze.

"The congratulations begin: ears brought down to mine, rubbing up and down, side to side. A minute later, between ear hugs, I glance down at the deskscreen."

6. Ha izgatottak, ropogtatják a végtagjaikat – nem csak ujjakat, hanem nyakat is. Képzelj el egy ropogtató hangokat kiadó tömeget...

"The muffled, rumbling sounds of the crowd outside filters through: bone snaps, teeth grinding, the crackle of joints and ankles. (...) Ashley June is silent but excited. I can tell. Snaps of her neck crack out in the darkness in front of me. I throw in a few snaps of my own, cracking my knuckles once or twice." (36)

7. A "szexjelenetnél" tettem le először a könyvet. Azonban senki ne ijedjen meg, itt ugyanis könyökök és hónaljak dörzsölődnek össze az aktus alatt. (Eredeti elképzelés, igaz?)

"I got there first. Before she could regain her footing, I showed my elbow into the socket of her armpit. (...) I swiveled my elbow in long, luxurious circles, and her body moved in rhythm."

Érdekes, hogy maga Fukuda is tisztában van vele, hogy az utóbbi jelenet elriaszthatja a nem túl kitartó olvasót. Ebben a interjúban beszélt erről ("Many readers can’t get past the elbows and armpits – if you haven’t read the book, I think I’ve just lost you!..."), és igazából pontosan ezzel győzött meg, hogy próbálkozzak tovább a The Hunttal. A kérdés, hogy a szimpatikus szereplő és a lebukást kockáztató, izzasztó helyzetek el tudják-e feledtetni velem ezeket a komolytalan hülyeségeket furcsaságokat.

Kitartást nekem, molyon továbbra is közvetítem az észrevételeimet a könyvvel kapcsolatban! 

Ha elérek a végére, lesz recenzió is, ha nem, ténylegesen beindítom a Spórolj időt, olvass jobbat! rovatot. :)

Háttérinformáció J. A. London: Darkness Before Dawn című könyvéhez

Ez a harmadik alkalom, hogy olyan bejegyzést készítek, ami nem kritika vagy friss megjelenés. Mostani bejegyzésben J. A. London: Darkness Before Dawn című könyvének háttérvilágáról írnék, amelyet megtalálhattok az írók oldalán is.

A Darkness Before My Dawn-ról már írtam a legutóbbi Friss Megjelenésekben, most viszont kissé bővebben is szeretnék beszámolni a történetről, mielőtt rátérnék a szerzőpáros által kialakult világ bemutatására.

A háború véget ért. Az emberek veszítettek. És az összetört világban, amely kialakult, a vámpírok az uralkodók. Vasököllel uralkodnak a megmaradt fallal körülvett városokon; bár egyikük sem annyira rettegést keltve, mint Lord Valentine. Ő kizárólag a vérrel törődik, amelyet bizonyos időközönként úgy adakozzák neki.

Dawn Montgomery feladata az, hogy biztosítsa a városban élő többi embertársa épségét, ugyanakkor Küldöttként is szolgálja is Lord Valentinet. Ő az összekötő elem az emberek és vámpírok világa közt, s a legfiatalabb, aki valaha betölthette ezt a tisztséget.

Azonban, mikor Lord Valentine fia, Victor megjelenik az életében, minden megváltozik. A lány úgy gondolja, hogy neki is csak a vére kell, ahogy a többi vámpírnak. Azonban ő sokkal többre vágyik: a szívére.

Az írópáros nemrég regisztrált Twitterre, onnan tudható a következő két információ:

- A második rész címe Blood Kissed Sky lesz.

- A harmadik részt nemrég fejezték be, a címe After Daybreak.

És most következzen az írópáros által felépített világ.

Az első vámpírok, az Old Family (Idős család), több ezer éve léteznek már. Mindig is az árnyékokban, mindig beolvadva emberi alakjukba. Vért szívtak, s csak mítoszokat és legendákat hagytak hátra. Azonban a huszadik században felfedték magukat – ennek oka még nem tisztázott. Eleinte anomáliaként tekintettek rájuk, egyfajta mutációként, egy betegségnek vélték, amely a megértésünket és szimpátiánkat váltotta ki.

Aztán mindenki csatlakozni akart hozzájuk, mert vágytak az örökkévalóságra, amelyet birtokoltak. Egytől egyik átváltoztatták az embereket. Végül a világ kormányai akcióba léptek, elkerítették a vámpírokat, s másod-osztályú lakosokként kezelték és irányították őket, nehogy ők kerüljenek fölénybe.

Azonban már túl késő volt. A háború már közeledett, s mikor elérkezett, az Old Family szabadjára engedte vámpírseregeit. Harminc hosszú, vérengzéssel teli év után, a vámpírok Naptól való félelme semmiséggé lett a harctéri erejükhöz és rugalmasságukhoz képest.

A VampHu (Vámpír-Ember) egyezményt aláírták, s az összes embert masszív fallal elkerített, Old Family úr felügyelte városokba zárták, teljesen elvágva őket a külvilágtól. Az embereknek sosem szabadott elhagyni a várost, s vámpírok soha nem léphettek be. Legalábbis, így kellett volna lennie... Még a legerősebb falakon is keletkeznek repedések, és némelyek egy frissen épülő társadalmat eredményeznek.

Változásról suttognak, ezek azonban csak pletykák. Egyelőre.

Friss Megjelenések: 2012. május 15 - 31.

Ez a két hét most nagyon gyorsan elröpült, s az ember lánya (és fia is :)) nagyon könnyen el tud havazódni az új megjelenésekben válogatva. Úgyhogy most hoztam még egy szép kis válogatást a hónap második felében várható friss könyvekről.

A mostani három kiválasztott mindegyike sorozat első része lett, ráadásul egyikük Alyson Noël, míg a másik felnőtt irodalom. Kéretik nem bántani a hírnököt, inkább nézzétek meg, mik jönnek most ki!

Kevin Emerson: The Lost Code

Bevallom, nem is tudom, miért választottam be ezt a könyvet. Valószínűleg, mert YA, a témája is felettébb figyelemfelkeltő, és a reklámszöveg is valami kiválóan sikeredett. És akkor ne is beszéljünk a fülszövegről!

A reklámszöveg: "Ami a legöregebb megújul, ami elveszett, megtaláltatik."

Tartalmát tekintve ezt ígéri a könyv:
Az ózonréteg megsemmisült, az óceánszint megemelkedett, s a Nap mindennapi ellenséggé lett. Azonban a globális klímaváltozás egyáltalán nem új a Föld története során.
Ezt senki nem tudja jobban az átlagalatti Owen Parkernél, aki azon van, hogy felfedezze, hogy egy magasan képzett ősi faj leszármazottja - egy fajé, amely túl fejlett technológiai szintre jutott, ezzel szinte teljesen elpuszítva a Földet.
Most Owenen a sor, hogy rendbe hozza a világot, amely több ezer évvel ezelőtt tönkrement. Ha Owen képes megnyitni az elveszett kódot a génjein belül, talán újra felfedezheti ősei elfeledett tudását... és az átlagon aluli különlegessé válhat.

Tudom, hogy nem tűnik a legszimpatikusabbnak. Viszont egy ilyen világ bekövetkezhet, talán ez válik a regény legnagyobb vonzerejévé, azon túl, hogy rejtett genetikai kódokat kell feltörnie. Vajon mi történt annyi évvel ezelőtt? Vajon milyen tudása lehetett a korábbi fajnak? Hogy lehet Owen a leszármazottjuk?

Úgy érzem, hogy ennek a regénynek igencsak karakterközpontú, s karakterelemző jellege lehet, úgyhogy aki az ilyet szereti, különösen disztópiával összekötve, igencsak jó élményben lehet része a könyvet olvasva. Legalábbis, én ebben reménykedem.

Oldalszám: 435

Megjelenés: 2012. május 22.

Alyson Noël: Fated

Ti is azt kérdezitek, hogy miért nyomatom még mindig Alyson Noëlt? Naiv és álmodozó lennék? Utópista világban élek? Nem, nem azért. Még mindig hiszek benne, hogy Alyson Noël tud írni! Nem, én is gyűlöltem a Halhatatlanok 3-4. részét. De ki tudja... lehet, jót tesz neki az új sorozat. Ráadásul témájában is igen érdekes kis sorozatot sikerült kezdenie.

Íme, miről is fog szólni: (leszedi a különböző dicsőítő jelzőket) egy lányról, aki képes navigálni az élők és holtak világa közt.
Újabban furcsa dolgok történnek Daire Santosszal. Az állatok követik őt, a varjak kigúnyolják (a.n. itt elképzeltem varjakat műbajusszal, meg piros bohócorral), valamint fénylő emberek jelennek meg előtte a semmiből. Mivel édesanyja aggódik, hogy lányának esetleg idegösszeroppanása van, elküldi őt Enchantmentre, Új-Mexikóba, nagymamájához, akivel még sosem találkozott.
Itt találkozik Dace-szel, egy jóvágású fiatalemberrel (bocsi) földöntúli kék szemekkel, akivel már találkozott korábban... álmaiban. Valamint megismeri nagymamáját, aki pontosan tudja, mit jelentenek Daire bizarr epizódjai. Hívás a valódi végzete felé, hogy Lélek Kereső legyen, valaki, aki képes navigálni az élők és holtak világa közt. Nagymamája azonnal elkezdi tanítani őt, miként használja erejét – azonban ez egy olyan művészet, amelyet gyorsan el kell sajátítania, mivel Dace testvére egy ördögi alakváltó, aki el akarja lopni az erejét. Most Daire-nek el kell fogadnia sorsát, és rá kell jönnie, hogy Dace-e az, akit neki rendeltek... vagy a fiú az ellenséggel áll szövetségben, akit el akar pusztítani.
Mindig elszomorít, hogy elég elolvasnom még részletekbe menőbben a szöveg, hogy a kedvem is elmenjen. De még mindig lehet jó... :)

Oldalszám: 306

Megjelenés: 2012. május 22.

Cassie Alexander: Nightshifted

El is érkezett a felnőtt sorozat is az ajánlóba! A Nightshifted először nem keltette fel az érdeklődésemet, csak mikor már többször elolvastam a fülszöveget, s eltűnődtem, akkor esett le, hogy ez egy igazi gyöngyszem is lehet!

A nővérképző sok mindenre felkészítette Edie Spence-t. Égési sérült? Nem probléma. Levágott lábak? Semmiség. Vámpírok? Na ne. Azonban mint a Y4 legújabb nővére, a titkos őrséggel őríztetett részek rejteznek a Megyei Kórház berkein belül, Edie tele van mindenféle paranormális pácienssel, amelyet csak el tudsz képzelni - a vámpíroktól kezdve a vér-lényeken át a zombikig... és még azon is túl...
Edie épp hogy csak kezdi elsajátítani a kötéseket, hogy épen maradjon a műszak végére. Azonban, mikor egy vámpír szolga hamuvá válik a felügyelete alatt, elszabadul a pokol. Úgyhogy most a férfi utolsó szavai által kísértve (Mentsd meg Annát!) küldetésre indul, hogy megmentsen valami szegény lányt a halhatatlanoktól. A küldetés magában foglalja egy vámpírtanya szétzúzását, egy zombiba való belezúgást és egy harcot a lelkéért. A Grace Klinika soha nem volt ilyen...

Akarom? Akarom! Akarod? Ugye, akarod? :)

Oldalszám: 352

Megjelenés: 2012. május 22.

A mostani további megjelenések lista már nem lesz olyan hosszú, mint az előző két heti, úgyhogy már nincs sok hátra, kitartást nektek! :) Amúgy megfigyeltem, hogy a hónap első felében több könyv jelenik meg. 

2012. május 22-én jelenik meg Anna Banks Of Poseidon című sellős könyve,  amely a romantikát helyezi a középpontba. Eddig igencsak negatív kritikák születtek a bloggerektől... mondjuk a fülszöveg engem sem győzött meg. A borító viszont tényleg nagyon szép.

2012. május 25-én érkezik Tammara Webber Easy című könyve, amely sajnos csak Kindle kiadásban létezik egyelőre. A könyv realista történet, amelyben a főszereplő lány feláldozta jövőjét barátjáért, s arra az egyetemre ment, amelyre szerelme is. Csak arra nem számított, hogy barátja szakít vele. A lány teljesen összeomlik, még egy tantárgyból is bukásra áll. Ekkor tanára egy fiú e-mail címét adja meg, aki segíthet rajta... A könyvről tudni kell, hogy Felnőtt YA.

 A bejegyzés hátralévő részében már csak az új sorozatokat, s sorozatfolytatásokat mutatom be. Nézzük, milyen újdonságok várnak még ránk.

2012. május 15-én jelenik meg Ellen Schreiber Immortal Hearts című könyve, amely a Vampire Kisses (Vámpírcsókok) sorozat kilencedik része.

2012. május 22-én újabb Rachel Vincent könyv jelenik meg, ezúttal második felnőtt sorozatából az Unbound sorozatból. A kötet címe Shadow Unbound lesz. A sorozat mindkét részéről tervezek majd bejegyzést írni, különösen, mert nagyon kedvelem az írónőt, a könyveit is. :)
A reklámszöveg így szól: "Ha elég ideig élsz a sötétben, elfelejted, milyen a fény."

Harlequin kiadó jelenteti meg 2012. május 22-én Kady Cross Steampunk Chronicles sorozatának második részét, a The Girl in the Clockwork Collar. Könyv steampunk rajongóknak ajánlott elsősorban, de igazából mindenkinek. :) Ezt a sorozatot nem igazán ismerem, de az értékelések alapján megér egy próbát.

Josephine Angelini jelenleg nem túl ismert hazánkban, azonban ez változóban van, hiszen hamarosan megjelenik idehaza Starcrossed című könyv Baljós jóslatok címen a Ciceró kiadó jóvoltából. A sorozat második része ezalatt pedig külföldön jelenik meg 2012. május 29-én Dreamless címen. A történet a görög mitológiát helyezi központba, s néhány értékelés... nos, a Twilight görög mitológiás változataként emlegeti.
Reklámszövege pedig a következő: "A alvilágban minden éjszaka örökké tart."

2012. május 29-én Jennifer Estep Dark Frost című műve, a Mythos Academy harmadik része. Egy újabb görög mitológiát is feldolgozó könyvsorozat, amely igencsak népszerű külföldön. Ez igazából azért került be ide, mert nálam is felkerült a várólistára mind a fülszövege, mind a témaválasztása alapján, s szeretném terjeszteni a hírét. :)


2012. május 15-én jelenik meg Katherine Longshore Gilt című könyve, amely a The Royal Circle sorozat első részeként indít. Történelmi fikció, amely egészen VIII Henrik időszakába repíti vissza az olvasót, akinek udvarában semmi sem szabad, ahol a szerelemnek van a legnagyobb ára. A könyvet igencsak sokan várják, valószínűleg igencsak sikeres lesz.

2012. május 29-én jelenik meg Michelle Rowen Dark Kiss című kötete is, amely amellett, hogy nálam nagyon várós, még a Nightwatchers sorozat nyitókötete is (fontossági sorrend, mi? :))
A fülszöveg szerint a főszereplő, Samantha elveszti a lelkét egy csókot követően. A történetben angyalok és démonok szerepelnek, akiknek össze kell fogniuk egy nagyobb gonosz ellen! - Azt hiszem, ez volt az a mondat, ami megfogott.
A reklámszöveg: "A veszély csak egy csókra van."
A könyv első fejezetét pedig az írónő oldalán el tudjátok olvasni. :)

2012. május 29-én a Dark Kiss mellett egy másik új sorozat is indul, amelyet J.A. London írt, s a Darkness Before Dawn címet viseli (akárcsak az első rész). A The Hunt-hoz és az Immortal Rules-hoz hasonlóan egy újabb vámpírdisztópiával (ezt a nevet használom, rövidebb, mint a disztópia és vámpíros fantasy keveréke :P), ahol egy nagy harcot követően a vámpír győzedelmeskedtek az emberiség felett.
Az ajánló szerint ez a trilógia olyan világot teremt, amely vegyíti a legjobb disztópiát és fantasyt. S a True Blood, a Morganville-i vámpírok és az Éjszaka Háza rajongók imádni fogják!
Az írói álnév pedig egy anya-fia párost takar. :)

Miért is vegyük meg Mike A. Lancaster 1.4 című könyvét?

Lassan becsavarodok, hiszen, mint láthattátok a legutóbbi Friss Megjelenésekben, a napokban megjelent Mike A. Lancaster 1.4 című könyve, ami a 0.4 (Amerikában Human.4) folytatása. Miközben én várok a könyvemre, az író oldalán a következő kis összeállítást találtam arról, miért is kellene megvennem - és NEKED IS! - a könyvet. :)

1) A borító. Mármint KOMOLYAN, nagyon szuper. Nyilvánosan olvasva ezt sugározza: "Ingerült vagyok, érzékeny, intellektuális, kapcsolatban állok a technológiával, okos, bölcs vagyok és tudok olvasni." 

2) A csavaros történet. Semmi sütivágó nem lett használva eme szórakoztató produktum kreálása során. Egész egyszerűen, egy tökéletes (enyhén őrült) ihlethullám és (enyhén őrült) kivitelezés.

3) Méhek. Mindenki szereti a méheket. Kivéve, ha EpiPen-t hordasz magaddal, akkor valószínűleg enyhén ki nem állhatod őket. Viszont! Ezek ROBOT MÉHEK. Szóval, ha még EpiPen-t (allergia ellen) is hordasz, ezek a méhek klinikailag bizonyítottan nem okoznak anafilaxiás sokkot. Oh, ráadásul csak kitaláltak.

4) Technológia. Akarod tudni, mik lesznek a kötelező kütyük a távoli jövőben? Akkor ne is keress tovább az 1.4-nél. Meg akarod ismerni a jövő divatát? Pipa. Az internet jövőjét? Pipa. Az ezer év múlva menő videojátékokat? Itt megtalálod. Add hozzá az Amazon kívánságlistádhoz a jövőért. Emlékezz, itt hallottál róla először!

5) Fordított kompatibilitás a 0.4-gyel. Jól hallottad. 1.4 100% fordított kompatibilitású a korábbi szoftver verziókkal. Habár az 1.4 nem fogja egyből feleslegessé tenné a 0.4-t, valójában menőbbé teszi! Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy az 0.4 179% növekedést mutat a 0.4-hez képest szórakoztatás terén. Gyakorlatilag a 0.4 jobban operál laboratóriumi körülmények közt. És az előszobai / hálószobai / busz közegi / vonat közegi körülmények közt.

6) A Lancaster minőségjel. Minden 1.4-es könyv tesztelve lett a mámor/oldal-ra, csavaros cselekmény hatékonyságra, karakterfejlődésre és általános fejlődést mutat az olvasó mentális egészségéért. A léc magasra lett téve, és döglesztő szerkesztői feltételekre is tesztelve lett.

7) Méhek. Említettem már a ROBOT MÉHEKET? Oh, már említettem, mi? Nos, még mindig vannak benne.

8) Válaszokat nyújt néhány FONTOS kérdésre. Tűnődtél már az élet értelmén? Hogy a szellemek valódiak-e? Hogy mi a különbség az érzékelt világ és a VALÓDI világ közt? Milyen könnyen lehet ruhát letölteni netről a jövőben? Ezekre a - ÉS MÉG TÖBB - kérdésre kapunk választ az 1.4-ben.

9) Még mindig okokat keresel? MEGŐRÜLTÉL? Szerezd be. Most. Én várok. Még mindig itt vagy - oh, várj, megrendelted Amazonon? Jó választás. Beszerezted a 0.4-t, miközben arra jártál? Oh, hogy már megvan. Na várj, képzeletbeli beszélgetést folytatok magammal. Hogy ez már eddig is feltűnt? Cöhh...

Marie Lu: Legend (R)

A Legendnek jelenleg tizenegyezres minta mellett, 4,07-es átlaga van Goodreads-en, mely igencsak jó ajánlólevélnek számít nálam (ha már a borító nem sikerült átütően érdekesre, bár a papírkiadáson fénylik az ezüst szín). Két részes, disztópikus  sorozat nyitó kötetéről beszélünk, és nem voltam túl boldog, amikor szembesültem a ténnyel, hogy január végén jelenik meg a Prodigy című folytatás. A Könyvmolyképző megvette a jogokat, a magyar kiadást őszre tervezik. 

June Iparis, a valaha volt egyetlen ember az egész Köztársaságban, aki maximális pontszámot ért el a Próbán. A tizenöt éves, csodaszámba menő, gazdag családból származó lány, jóval megelőzve a kortársait, katonai kiképzést kap a Köztársaság egyik legjobb egyetemén, és apróbb kihágásokkal üti el az idejét. Szülei meghaltak, bátyja, a szintén tehetséges ügynökként elkönyvelt Methias viseli gondját.

Day, a Köztársaság legfondorlatosabb és legkeresettebb bűnözője, akit évek óta nem csak, hogy nem tudnak elkapni, de még csak azt sem tudják hogy néz ki. A fiú a városok szegénynegyedeiben napról-napra tengődik, és lopásból illetve guberálásból igyekszik fenntartani magát és segíteni családját. Amikor az öccse megfertőződik az egyre csak terjedő halálos kórral, elhatározza, hogy betör az egyik központi kórházba és szerez a méregdrága ellenszerből. Azonban a rajtaütés rosszul sül el, Methias meghal, és Day lesz az első számú gyanúsított. June a fiú nyomába ered, hogy felhajtsa és kivégzőosztag elé állítsa őt, de a dolgok váratlan fordulatot vesznek...

Mintha a szerző minden borzalmat összeszedegetett volna a háttérvilághoz: van itt járvány, háború, természeti csapás, elnyomó kormányzat és lázadók. A társadalmi tagolódásnak hátborzongató alapja van: minden tizedik évét betöltő gyereknek részt kell vennie a fizikai és szellemi tesztet egyaránt tartalmazó Próbán, mely eldönti a jövőbeli sorsukat. Az 1500 pontos maximumot eddig ugye csak egyetlen ember érte el, de 1450 felett, hat évnyi középiskola után a Köztársaság legjobb négy egyetemének egyikében van a helyük; 1250 és 1449 között kijárhatják a középsulit majd irány egy főiskola; 1000 és 1249 között kizárják őket a középiskolából és fizikai munkát kell végezniük egész hátralévő életükben; 1000 alatt pedig elveszik a gyerekeket a családjaiktól és munkatáborokba küldik őket. Legalábbis a kormányzat ezt állítja. Azért írtam ezt le ilyen részletesen (amúgy 3%-nál hangzik ez el, szóval nem nevezhető spoilernek), mert ez igencsak megalapozta az alaphangulatot, nekem legalábbis azonnal elkezdte piszkálni az igazságérzetemet. (Ha tíz évesen megbuksz egy vizsgán, gyakorlatilag halálra vagy ítélve. Durva mi?) A két szereplőn keresztül belelátunk a gazdagabb szektorokban élők életébe, illetve a szegények küszködésébe, és érezzük, hogy egy diktatórikus, katonai kormányzat van uralmon, mely büntetlenül belelövethet a tömegbe, ha szükségét látja.

A váltogatott E/1. személyű narráció a kedvencem, imádtam, hogy June és Day szemszögéből is láthatjuk az eseményeket, illetve, hogy nagyon jól átjött mennyire más a világnézetük. (A külföldi kiadásban a betűtípus és szín is eltérő a két szemszög között, nagyon remélem, hogy ezt a Könyvmolyképző is megtartja majd. Itt megleshetitek.) June tényleg egy csodabogár, tervez, számol és egészen apró részleteket vesz észre, melyekből következtetéseket von le vagy nagyobb képet rak össze (a Sherlock Holmes sorozat rajongói imádni fogják ezt a fogást, engem legalábbis kilóra megvett). A tökös lány főszereplőket mindig is előnyben részesítettem, szeretem ha elég erősek ahhoz, hogy visszaüssenek és ha nincs szükségük megmentő lovagra. Day is szerethető, a pimaszságával és eszével jó eséllyel fog lányrajongókat gyűjtögetni.
Azonban nem voltam teljesen kibékülve a kettejük között kibontakozó szerelmi szállal. Számomra túl gyorsan és hirtelen épült a vonzalmuk (az sz betűs szó egyszer sem hangzik el és ez jól is van így), melyhez túl nagy adag ártatlanság vegyült – főleg Day oldala miatt nehezteltem. Tetszett, hogy visszaemlékezésekből ismerhettük meg a főszereplők számára fontos személyeket, a kedvenc részem is ide kapcsolható (papírgalacsinos-rendőrös). 

A cselekmény gyors ütemű, és Marie Lu nagy erőssége, hogy jól épít az olvasó igazságérzetére – meglepően sokszor éreztem tehetetlen dühöt – és egyáltalán nem sajnálja a szereplőit.

Nem szerettem, hogy a szerző túl sokszor mesélt el dolgokat Day és June álmain keresztül, túl sokszor, túl részletesen írta le a ruhákat, illetve nem értem, miért ennyire fiatalok a szereplők. Két év öregítés csak jót tett volna a történetnek (legalábbis nem vett volna el belőle), és valószínűleg így a szerelmi szál is érettebb lehetett volna. A cselekményben is éreztem néhol furcsaságokat, mintha a szerző sietségében egy kicsit leegyszerűsített volna dolgokat. Ilyenkor hiába jöttek váratlan fordulatok, nem ütöttek olyan nagyot. 

Összességében azoknak ajánlom a könyvet, akik már unják az okosnak kikiáltott, de a legkevésbé sem úgy viselkedő, unalmas karaktereket, izgalmas cselekményre vágynak, és nem bánják ha egy kicsit megpiszkálják az igazságérzetüket. Jó kis könyv ez, várom a folytatást és persze roppant kíváncsi leszek az itthoni fogadtatásra. Enyhe öt csillag az ötből!

A könyv adatai

Eredeti cím: Legend (2011)

Kiadó: Putnam Juvenile, de magyarul a Könyvmolyképző jelenteti majd meg

Oldalszám: 305

Várólistára (7) – C.J. Hill: Erasing Time

Egy távoli jövőben játszódó disztópiát hoztam mára. A fülszövegben azt ígérik, hogy az Erasing Time egy pulzusnövelő üldözésekkel és szívszaggató beismerésekkel tűzdelt történet, mely az ikrek közötti felbonthatatlan kötelékről, a bizalom "kockázatairól és hasznairól" és a bátorság felé vezető nehéz útról szól. (Angolul sokkal jobb a mondat, és teljesen telibe talált a szöveggel. Ilyenkor mindig felmerül bennem, hogy a marketing erősebb mint maga a mű, de mégis elérte a célját, hiszen a könyv beférkőzött a várólistás rovatba.)

Amikor egy ikerpár, Sheridan és Taylor arra ébred egy reggel, hogy a saját korukhoz képest négyszáz évet előreutaztak az időben, egy teljesen más világot találnak: kupolák alatti városokat, állatok hiányát, és egy megváltozott nyelvet, mely alig hasonlít az általuk beszélt angolra.  A legrosszabb hír pedig az, hogy nem tudnak visszautazni a saját idejükbe. A 25. századi kormány utaztatta a lányokat a jövőbe, remélve, hogy megtalálnak egy híres tudóst és segítenek neki tökéletesíteni egy pusztító fegyvert. A csőcselékből verbuválódott Dakine harcol a kormány ellen, és az ikrek a harcok közepébe csöppennek. Az egyetlen módja, hogy kitérjenek mindkét fél elől,  ha megbíznak egy Echo nevű, titokzatos fiúban. A hármas az  ismeretlenre bízza a sorsát, hogy kijátszva mindkét felet, megszökhessenek a városon túli vadonba. 

Augusztus 28-ára várható a megjelenés, így még túl távoli az időpont, hogy rendes Goodreads-es statisztikát mutassak. Ennél a regénynél kifejezetten kíváncsi vagyok a blogger véleményekre. A történetet hatalmas zsákbamacskának érzem: lehet nagyon szuper, de éppenséggel elsülhet nagyon rosszul is, tele klisékkel (például látatlanban máris adott egy szerelmi háromszög, illetve itt van az idő során fejlődött nyelv kérdés is: a szerző miképp oldja meg, hogy ne idegesítse az olvasót?).
Azt mondom, várjuk ki a végét! :)

Egy borítóról...

Nem, nem indítok állandó rovatot a borítókról, mert akkor sosem győzném – amúgy is a friss megjelenések vagy a várólistára rovatokban jó sok szépséggel találkozhattok egy rakáson –, de ez a mai egy igen kivételes eset. 

Molyon már tanakodtunk egy sort, hogy vajon Julianna Baggott Tiszták sorozatának második része, a Fuse, vajon tényleg olyan szép borítót kapott-e, amit egy nem túl bizalomgerjesztő oldalon tettek közzé, avagy sem. A napokban azonban felkerült egy jó minőségű borítókép a Goodreads-re, ezért úgy döntöttem, hogy ezt már hivatalosnak veszem és méltatom ebben a blogbejegyzésben, némi háttéranyaggal megspékelve.

Tetszik, hogy a kép hangulata szorosan illeszkedik az első részhez, és nem terveztek új borítókat, ahogy az már bevett szokás a tengerentúlon, amikor a nyitó kötetek nagy sikere szebb borítót kíván meg a második részekhez (Lásd. Lauren Oliver Delirium és Pandemonium esetét). De hogy miért pelikánszárny, vagy lesz-e ennek jelentősége, azt majd meglátjuk. 

A fotót egy Kevin Twomey nevű fotográfus készítette, egy Neptune nevű pelikánról és mindenki megnézheti magának a madarat a fenti, rövidke videóban. Remélem az Egmont megtartja majd a képet, és azt is, hogy mielőbb kezünkbe foghatjuk a Fuse-t. (Még mindig nem találtam pontos dátumot.)

Friss Megjelenések: 2012. május 1 - 14.

Elérkezett a május, s vele együtt annyi friss, mint égen a csillag. A sorozatrajongók most aztán kiélhetik vágyaikat, ugyanis több, idehaza is igen népszerű sorozat folytatása jelenik meg.

Emiatt is voltam kisebb bajban, hogy vajon melyik három könyvet mutassam be kissé részletesebben... Nem, nem sorozat nyert, mert nem szeretnék a fülszöveggel elspoilerezni azoknak, akik még 1-2 kötettel le vannak maradva. Végül négy olyan  könyvet választottam, amelyek szerintem mindenképp megérdemelnek egy kis figyelmet, ráadásul, mivel nem szerettem volna műfaji egyhangúságot, úgyhogy négy különböző műfajú könyvet hoztam: egy paranormális, egy realista, egy urban fantasy és egy disztópiás regényt. 

Emily White: Elemental

Az Elemental-ról eddig nem hallottam túl sokat, annyit tudok, hogy paranormális regény sci-fi beütéssel, amit személy szerint egyáltalán nem bánok.

A fülszövege alapján: 

Csak azért, mert Ella bárkit elégethet az elméjével, attól még nem kéne neki.

De akarja.

Tíz éve - gyerekkora óta - Ellát fogolyként tartják egy csillagközi hajón. Most pedig, hogy megszökött, válaszokat akar.

Ki ő? Miért fogták el? És ki az a gyönyörű zöld szemekkel rendelkező fiú, aki az emlékeiben kísérti?

Vajon Ella a megjövendölt Pusztító... vagy ő lesz az, akit elpusztítanak?

A regényről eddig egy pozitív és egy negatív kritikát olvastam, viszont a negatívnak az volt az alapja, hogy nem számított arra, hogy sci-fi-s (csak annyit mondok, hogy fülszöveg). 

Nálam, ami bonyodalmat okozhat a "gyönyörű zöld szemű" és minden bizonnyal jóvágású fiatalember lehet. Igen, a romantika - remélem, jól lesz megírva, s nem lesz túlságosan hangsúlyos.

Oldalszám: 260

Megjelenés: 2012. május 1.

Michelle Davidson Argyle: The Breakaway

Ennél a könyvnél a borító fogott meg magának: a fegyveres férfi árnyéka és az igen depresszív hangulatot keltő lány kettőse felkeltette a figyelmemet.

A fülszöveg alapján Naomi Jensent elrabolják, ami a szüleinek csak két nap eltelte után tűnik fel. A szökés nem szerepel a lány tervei közt, főleg mert otthon egy bántalmazó barát és azok a szülők várnák, akik soha nem figyeltek rá igazán. Most viszont életében először egy család részévé vált - még ha ez bűnözők családja is. Ennek ellenére továbbra is fogolyként tartják. Hogy valamelyest visszanyerje az irányítást élete felett, Naomi elkeseredett kísérletet tesz arra, hogy elhitesse egyik elrablójával, hogy szerelmes belé. A terv viszont túl jól működik, s mikor Naominak lehetősége adódik a szökésre, nem biztos benne, hogy élni akar vele.

Azt gondolom, a realista történetek szerelmeseinek ez is tetszeni fog. Remélhetőleg. :)

Oldalszám: 320

Megjelenés: 2012. május 1.

Andrew Fukuda: The Hunt

A vadászat. Hmm, vonzó cím - főleg, hogy a könyv borítója ismételten elérte, hogy belezúgjak. És a reklámszöveg:

"Ne Izzadj. Ne Nevess. Ne vond magadra a figyelmet. És legfőképp, bármit is teszel, ne szeress bele egyikükbe sem." - Igen, nekem már ez elég volt ahhoz, hogy azonnal hatállyal a várólistámra száműzzem.

De nézzünk egy kis történeti összefoglalót:

Gene (nekem erről a Rejtély jut eszembe, bocsi) különbözik a többiektől. Nem képes fénysebességgel rohanni, a napfény nem bántja (a.n.: és valószínűleg nem is csillog tőle), és nincs elfojthatatlan vérszomja. Gene ember, aki ismeri a szabályokat. Tartsd titokban az igazságot! Ez az egyetlen módja, hogy életben maradj az éjszaka világában - a világban, ahol az emberek finomságoknak számítanak, és a vérükért vadásszák őket.

(Most jön a disztópia szál) Mikor kiválasztják, hogy levadássza a maradék emberiséget, Gene gondosan szervezett élete kezd széthullani körülötte. Ráadásul egy lány útjába kerül, aki eléri, hogy olyat érezzen, mint még soha - valamint a könyörtelen vadászokéba, akik gyanúja valódi természete iránt egyre növekedik. Most, hogy Gene végre talált valamit, amiért érdemes harcolni, a túlélőösztöne erősebb mint valaha - de megéri ez az embersége árán?

Először a kérdéseim: Hogy került a vámpírok közé úgy, hogy még nem lett belőle uzsonna? Miért a szerelem az egyetlen, amiért képesek a könyveim szereplői harcolni? És az utolsó kérdés a fülszöveg utolsó kérdéséhez? - Miért, mi fog történni? :)

Ismét egy érzékeny téma - vámpírokról egyre nehezebb jót/eredetit alkotni, s lassan a disztópia is ennek a sorsára jut - meglátjuk, mit fog alkotni a könyv.

u.i.: A Hunt sorozat első kötete... igen, sorozat. 

Oldalszám: 293

Megjelenés: 2012. május 8.

 Cat Patrick: Revived

Cat Patrick-ről már hallottam, ő írta a Forgotten-t, ami elég kedvelt könyvnek számít. Sajnos még nem volt szerencsém a könyvhöz, viszont megszavazom az írónak a bizalmat, s várólistára raktam új könyvét, a Revived-ot (Itt olvashattok róla bővebben).
Disztópiás regényről van szó, amelyben Daisy Appleby-t kislányként meghalt, mikor az iskolabusza ütközött. Pillanatokkal a baleset után a lányt visszahozták az életbe.

Egy ügynökség kifejlesztett egy drogot, a Revive-t (Életre keltő), amivel vissza lehet hozni embereket a halálból, és Daisy Appleby, az egyik tesztalany már ötször lett Életre keltve tizenöt éven belül. Daisy rendkívül kockázatosan él, tudva, hogy bármikor kijátszhatja a halált. Azonban minden új halál új nevet, új várost és új életet is jelent. Mikor találkozik Matt McKean-nel, Daisy kezdi megkérdőjelezni a Revive etikusságát. Ráadásul, ahogy felfedezi az ügynökség valódi céljait, rájön, hogy valami sokkal hatalmasabb és vészjóslóbb közepében van, mint amit el tudott képzelni.

Úgy gondolom a feltámasztás témája igazán különlegessé teheti a könyvet, ha jól van megírva (igen, szokás szerint). Úgyhogy nagyon reménykedem, mert ebből az alapból nagyon sok mindent lehet kihozni! És ismét csak esedezni tudok magamban, hogy ne vigye el a romantika az egészet.

u.i.: Nem vagyok romantika-ellenes, tényleg! Csak van, ahol jobb ha a történet kerül központban - mint például itt.

Oldalszám: 352

Megjelenés: 2012. május 8.

Mint, ahogy már említettem a bevezetésben, ebben a hónapban (s különösen ebben az első felében) rengeteg újdonság kerül piacra külföldön. Úgyhogy ismételten sorozat/nem-sorozat módon osztottam fel őket.

A nem-sorozatok közül 2012. május 1-jén Wendy Higgins Sweet Evil című könyve, amelyet ahhoz képest, hogy nem sorozat, sokan várnak mind idehaza, mind külföldön. A borító nagyon szép, besorolás alapján pedig urban fantasy & paranormal romance. A főszerepben pedig angyalok és démonok állnak. Ajánlónak pedig: "Mi lenne, ha lennének olyan tinédzserek, akiknek lételemük, hogy rossz hatással legyenek? Ez az életük a bukott angyalok fiainak és lányainak a Sweet Evil-ben."

Szintén 2012. május 1-jén (megfigyeltétek, hogy a legtöbb könyv ugyanakkor jelenik meg? Nem tudom, mi történne, esetleg 1-2 nap pihenőt adnának 2 könyv közt :)) érkezik Rebecca Serle When You Were Mine című könyve, amely ömlesztve feldolgozás (Rómeó és Júlia), realista történet és chick-lit. Ajánlónak pedig: "Ebben az intenzíven romantikus, minden idők legnagyszerűbb szerelmes történetének modern feldolgozásban, a lány, akit eredetileg Romeónak szántak - Júlia unokatestvére, Rosaline -, mondja el a saját részét." A változtatás annyi, hogy Rómeó helyett Rob létezik, Júlia pedig kissé szenilis. Erre kíváncsi vagyok, milyen vélemények érkeznek!

2012. május 1-jén jelenik meg Tracy Bilen What She Left Behind című műve, Goodreads-en 4-5 csillagokat kapott, ami biztató a könyvvel kapcsolatban. A mű realistic fiction és issue-book keveréke, amelynek középpontjában a családon belüli erőszak áll.

Ajánló: Ebben a thrillerben, Sara és anyukája titokban megszöknek a bántalmazó apától - mikor is édesanyja titokzatos módon eltűnik.

Mindenképp szeretném elolvasni ezt a könyvet, nem csak azért, mert issue-book, hanem mert a fülszöveg egy igazi rejtélyt fest fel az olvasónak. Hova tűnhetett Sara anyukája? Mit csinált vele Sara édesapja?

2012. május 8-án érkezik egy történelmi regény is, Alethea Kontis Enchanted című műve, amely egyben tündérmese feldolgozás is - a Hercegnő és a béka című mesét meséli újra Alethea Kontis. Szerintem határozottan figyelemfelkeltő a fülszöveg, a ruhákért megvesző borítómániások pedig már csak a borító miatt is érdeklődni kezdenek. :)

2012. május 8-án jelenik meg Katie Kacvinsky First Comes Love című műve is, amelyet személy szerint már régóta várok, tekintve, hogy az írónő másik könyve is várólistás nálam. Igazából realista regénnyel van dolgunk, amelynek központjában a romantika áll, Dylan és Gray kapcsolata, amely barátságból indult, s hosszú idő után szerelemmé alakult át. Kissé klisésnek tűnhet, de van annyi bizalmam az írónőben, hogy remekül kivitelezte ezt.

Mint ahogy írtam a bevezetőben is, május a sorozatok hónapja is, ugyanis nagyon sok sorozat jelenik meg, amelyek közül több kis hazánkban is sikert aratott már korábbi köteteivel. De lássuk, mik is azok!

2012. május 1-jén folytatódik a tavalyi év egyik legsikeresebb könyve, amely több díjat is bezsebelt, s akit ténylegesen szinte mindenki imádott különleges történetéért, romantikus száláért és világfelépítéséért. A kötet Beavatott címen jelent meg nemrég idehaza, most pedig érkezik külföldön a másik rész Veronica Roth Divergent sorozatából Insurgent címen. Személy szerint kíváncsi vagyok, hogy viszi tovább az írónő a történetet, remélem, hamarosan el is tudom majd olvasni.

Szintén 2012. május 1-jén jelenik meg a Kristin Cashore Graceling Realm / Hét királyság sorozatának harmadik kötete Bitterblue címen. Sajnos nem olvastam egyik kötetet sem, viszont visszajelzések alapján idehaza is sikert aratott a sorozat. Kíváncsi vagyok, mi lesz majd az általános vélemény a harmadik részről, amely nyolc évvel játszódik a Graceling után.

A napnak még mindig nincs vége, ugyanis egy újabb, magyarul is megjelent sorozat érkezik el utolsó kötetéhez. 2012. május 1-jén érkezik Aprilynne Pike Wings / Szárnyak sorozatának negyedik része Destined címen. Sajnos ezt a sorozatot sem olvastam, a visszajelzések alapján igen vegyes értékelése van idehaza. Kíváncsi vagyok, mit szóltok majd a végéhez. :)

 2012. május 1-jén megjelenik Rachel Caine Morganville-i vámpírok tizenkettedik része külföldön Black Dawn címen. Wow! Ez a sorozat igencsak jól bírja, milyen sok része van! És még mindig nem lesz vége, úgyhogy, aki szereti a sorozatot, örülhet. :) Az értékeléseket elnézve külföldön, nagyon jó sorozatról lehet szó, ugyanis az 1. rész leszámítva (3,98 az is!) mind a 11 résznek 4,0 feletti átlaga van. Tudom, hogy nem teljesen egyezhet az ízlésünk, de azért ez jelenthet valamit. :)

2012. május 1-jén érkezik Rebecca Donovan The Breathing sorozatának végső, második része Barely Breathing címen. A könyv realista történetet ábrázol, melynek középpontjában az abuzív kapcsolatok állnak.  A kötet csak ebook formátumban jelenik meg!

Az utolsó 2012. május 1-jei megjelenés egy új sorozat, Michelle Sagara West Silence című könyve, amely The Queen of Dead sorozat nyitókötete. Paranormális, urban fantasy sorozat lesz, központban szellemekkel. Kíváncsi vagyok rá, nagyon.

2012. május 3-án is egy új sorozat jelenik meg. Tery Terry Slated című könyve disztópiás regény, elég sok potenciállal. A történet szerint Kyla emlékeit törölték, akárcsak a személyiségét. A kormány állítása szerint terrorista volt, aki kapott egy második esélyt. Viszont Kyla-t a múltból felderengő emlékfoszlányok nem hagyják nyugodni...

2012. május 7-én érkezik az első blogos kritikám alanyának folytatása (Human.4), Mike A. Lancaster 1.4 című könyve. Személy szerint nagy az örömtánc, mert alig vártam, hogy a karmaim közé kaparinthassam, s olvashassam! Nem is tudom, hogy fejezzem ki, mennyire imádtam az első részt, a blogbejegyzés is csak részletében látatja ezt. :)

A hónapban a második tumultus 2012. május 8-án érkezik, mikor is 5 sorozatrész jelenik meg, ebből 1 újdonság van. Nézzük, miket választottam ki erre a napra.

Szerintem idehaza az egyik legnépszerűbb YA sorozat következő kötetét emelném ki először. Mindazok, akik tépték a hajukat a City of Fallen Angels (Bukott angyalok városa) végén, most fellélegezhetnek egy időre, ugyanis érkezik Cassandra Clare Végzet ereklyéi sorozatának ötödik kötete City of Lost Souls (Elveszett lelkek városa) címen! Mély levegő, beszív, kifúj! Kérem, halkabban az örömsikításokat. :)

Érkezik egy másik, idehaza is megjelentetett sorozat második része. Meg Cabot Elhagyatva trilógia új kötetének címe Underworld lett. Akik nem bírnak magukkal, azok ITT elolvashatják a kötet 1-2. fejezetét. De felelősséget nem vállalok a további nyüsszögésekért. Viszont gondoljatok arra, már csak pár nap! :)

Megjelenik Amy Plum Revenants sorozatának második kötete is Until I Die címen (Első kötet a Die for Me). Személy szerint nem olvastam ezt a sorozatot, de az alapján, hogy: zombik, szellemek + paranormális romantika + urban fantasy... nos, csupa csemegének tűnik.
A reklámszöveg pedig: "Hogy döntesz szerelem és élet közt?"

Ezen a napon jelenik meg Carrie Jones Need sorozatának negyedik, zárókötete Endure címen. Központban tündérek és alakváltók szerepelnek, viszont nem azok az édes fajták... a sorozathoz ITT találhatsz könyvtrailert.

Most már itt a vége, már csak egyetlen új sorozatot szeretnék nektek bemutatni, amely megjelenik. Ez pedig Kathleen Peacock Hemlock című könyve az azonos címet viselő sorozat első kötete. Fantasy kötet, melynek központjában a vérfarkasok állnak. A fülszöveg pedig így kezdődik: Mackenzie és Amy legjobb barátok voltak, amíg Amy-t brutálisan meg nem ölték. Ti elolvassátok?

Lauren Beukes: Zoo City (R)

A Zoo City volt a Könyvfesztiválra leginkább várt könyv számomra, így nem meglepő, hogy valamilyen formában írtam róla már itt, itt és itt. Aznap amikor végre kézhez kaptam, annyira nem bírtam magammal, hogy az utolsó metrón hazafelé tartva kezdtem el olvasni. Nagyon jó kézbe fogni a könyvet, hófehér lapjai vannak, gyönyörű tervezésű (oké, már tényleg unalmas lehet, hogy ennyiszer írom le, és ez az utolsó előtti eset), matt borítóval. Olvasás közben egyetlen dolog zavart: a belső margó túl szűk, és emiatt nagyon ki kellett hajtanom a könyvet, hogy a belső szavakat is rendesen olvashassam. Ha az Ad Astra a következő köteteiben ezt is megoldaná, tényleg tökéletes lenne a kivitelezés.

A történet világában, egy globális, mágikus jelenségnek köszönhetően, minden nagy bűntettet elkövető emberhez egy állatot és egy különleges képességet köt az Örvény. Ennek nyilvánvaló társadalmi következménye lesz: az állattal megbélyegzettek a társadalom peremére szorulnak, és soha nem szabadulhatnak a múltban elkövetett bűneiktől.
Zinzi December, a Lajhárral összekötött, lecsúszott újságíró, az alternatív Johannesburgban él. A drogfüggősége alatt felhalmozott adósságát próbálja visszafizetni csalólevelek írásával és a shavijának köszönhetően, elveszett tárgyak megtalálásával. Zinzi helyzete kilátástalan, és remélve, hogy kikecmereghet a maga ásta gödörből, a saját szabályát megszegve elvállalja egy eltűnt ember felkutatását...

Én is azok táborát erősítem, akik szerint a világfelépítés volt a könyv legnagyobb erőssége. Beukes remekül és logikusan átgondolta, hogy a mágikus alaphelyzet milyen hatással lehet az élet leghétköznapibb területeire is. Ha van olyan állatosodott, aki át tud menni az ajtón, akkor kell olyan lakat, ami távol tartja; ha van plasztikai sebészet, akkor miért ne lehetne mágikus megfelelője is; ha a börtönlakóknak van állatuk, akkor a kantinban kell, hogy legyen állateledel is stb. A mű felépítése tovább színesítette és mélyítette az alternatív világot: voltak itt levelek, újságcikkek, kritikák és könyvrészletek is (ezek közül egyértelműen a börtönös volt a kedvencem). Kövezzetek meg, de amikor először olvastam a fülszöveget, az alapötletről azonnal Pullman Az arany iránytűje jutott eszembe, így nagyon megörültem, amikor az egyik  fiktív forrásban szerepelt egy "összefoglaló mű" Pullman univerzumáról. Tetszett, hogy az állatok szokatlanok és igen változatosak voltak, és a szerző nagyon hatásosan belőtte a hasznukat és a korlátaikat (egy pumával többre mész a rabok közti hierarchiában, mint egy lepkével, de utóbbit el tudod rejteni a táskádban, és akár úgy tehetsz, mintha sohasem követtél volna el semmi rosszat). Lajhár sokszor nagyon – már elnézést a szóért – cuki volt. Beukesnek szuperül sikerült megrajzolnia őt.
Ide tartozik még, hogy rengeteg minden átsejlik a jelenbeli afrikai helyzetről: a gyakorlatilag máshol is megszokott, alap bűnözés mellett, vannak itt gyerek munkások, gyerek katonák, utcai lövöldözések fényes nappal stb.

A stílus már sokkal kevésbé nyűgözött le, olvasás közben nagyon figyelnem kellett szövegre, számomra túl sok volt a belesűrített információ, illetve a leírás. A leírásokkal kapcsolatban vegyes érzéseim vannak,  mert amellett, hogy számomra túlságosan részletesek voltak, egy-egy erős (és teljesen lényegtelen) részletre még most is emlékszem (pl: az egyik meggyilkolt nőnek lilára volt festve a lábujj-körme vagy az egyik csaj piros, éktalpú lakkszandálban járkált.). Zinzi hangjával sikerült megbarátkoznom, érdekes volt, hogy az érzéseit sokszor a szóhasználatában beállt változással vagy cselekvésekkel érzékeltette a szerző (pl: amikor kattintgatja az öngyújtót), és nyoma sem volt azoknak a túlcsorduló giccses mondattömegeknek, amikhez hozzászoktam a YA irodalomban (persze Zinzi és Benoit kapcsolata teljesen más kategóriába is esik, talán nem is szerencsés ez az összehasonlítás).

Középtájon jöttem rá, hogy hiába E/1. személyű a narráció, egyáltalán nem láttam bele Zinzi terveibe. Folyamatosan ezt éreztem olvasás közben, mentünk sokfelé, de nekem hiányzott a pontos leírása, hogy miért pont oda megyünk akkor éppen. A vége felé komolyan elkezdtem aggódni, hogy nem fogom megérteni, hogy ki miért művelt mit, de szerencsére nem így történt. A szerző a végén szépen helyére rakta a hiányzó puzzle darabokat, bár a legkevésbé sem voltam elégedett a keserű befejezéssel. Nekem sikerült meglepetést okoznia a nyomozás végeredményével, bár az nem titok, hogy csak akkor találom ki a történetek végét, ha a szerző nagyon nyilvánvalóan a képembe tuszkolja.

Összességében azoknak ajánlom a könyvet, akik valami újra éheznek, szeretnének egy borzalmas ámde remekül kidolgozott világban elmerülni, és nincsenek problémáik a tizennyolcas karikás durvaságú részekkel. Négy és fél csillag az ötből.

A könyv adatai
Eredeti cím: Zoo City (2010)
Kiadó: Ad Astra Kiadó (2012)
Oldalszám: 355
Fordító: Körmendi Ágnes
Szerkesztő: Kleinheincz Csilla

Köszönöm a könyvet a kiadónak!

(Tényleg az utolsó komment a borítók kapcsán: ugye szerintetek is a magyar sikerült a legjobban? :D)