2013. május 18., szombat

Itó Projekt: Harmónia (R)

Addig is amíg Abstractelf vizsgázik, hoztam mára egy felnőtt sci-fi ajánlót.

A </Harmónia> borítója szerelem volt első látásra a sárga színével, a háttérmintával és a lány finom arcvonásaival (Sánta Kira mű, természetesen.) Abszolút felnőtt könyvről van szó, sci-fire és érdekes háttérvilágra éhező olvasóknak igazi ínyenc fogás lehet, egy kis keserű mellékízzel. Részemről első körben más könyvet ajánlanék a kiadó kínálatából, de egy érdekes élményen vagyok túl, az biztos.

Egy olyan világba csöppenünk, ahol a test köztulajdon, ahol egy ember nem más, mint az ökormány erőforrása, melyből személy szinten igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni. Vitalista társadalomról beszélünk, az emberek a fejlett orvostechnológiának, a házi MediCare-ekkel szintetizált MediMoloknak köszönhetően többé nem szenvednek betegségektől, fájdalomtól; cserébe a testükbe ültetett WatchMe-ért, amely ellenőrzi minden lépésüket, monitorozza a testi folyamataikat, és jelzi az eltéréseket.
Ebben a világban rengeteg döntést kiszerveznek a mindennapi életből, programok tartják nyilván a holmik helyét a kupi közepén, tanácsadók szervezik meg az életet, még a legideálisabb szabadidő tevékenységet is megmondják; a közvélemény megveti és elutasítja a káros szenvedélyeket.
Tuant a múltja és a jelene is a bizonytalan háborús övezetekbe űzi, ahol a WatchMe nem működik teljesen jól, nem kell a gyűlölt társadalom fogaskerekeként tengetnie mindennapjait, és még lehetséges alkoholt meg szivart szerezni. Amikor lebukik a felettesénél a tiltott szerek használata miatt, kénytelen visszautazni Japánba. Aznap azonban gyökeresen felfordul a világ: hatezer ember ugyanabban a pillanatban öngyilkos lesz; és ahogy Tuan egyre több szálat göngyölít fel a példátlan ügyből, lassan kezébe kerül a világ sorsa.

Az Ad Astrás könyvek egészen más minőséget és egyediséget hoznak, mint az olvasmányaim nagy többsége. A Zoo City, A felhúzhatós lány és A dervisház után a </Harmónia> háttérvilág alapötlete és megvalósítása is teljesen lenyűgöző. A századik oldal környékén villámcsapásként ért a felismerés, hogy "Jó ég, ebben a könyvben maximalizálták az emberi erőforrásokat. Itt tényleg próbálják megvalósítani a társadalmi egyensúlyt." Elhittem, hogy működik a lehetetlen, és ez valami fantasztikus élmény volt. Többet akartam látni a hétköznapi apróságokból, a fura ketyerékből, de sajnos ez nem valósult meg teljesen. A háttérvilág mellett a fordulatok vitték a prímet, a metrón tuti hülyének néztek, amikor leesett állal bámultam magam elé, mert összeállt valamilyen részlet. Szeretem, amikor egy könyv ennyire – és ennyiszer – meglep.

Ami egy kicsit elhalványította a háttérvilág ragyogását, az a kifejezetten gyenge krimiszál volt. A gonoszok minden gond nélkül kiköpték a fontos infókat, amik a cselekmény továbblendítéséhez kellettek; az a pár dinamikus jelenet pedig csapnivaló akció/ detektív filmbe illően klisés volt.

A könyvben az érzelmeket html kódok közé szorította a szerző, és bár nyomós oka volt rá, nehezítette a főhőssel való együttérzést. Volt pár pillanat amikor megborzongtam, érdemes felkészülni naturalista jelenetekre. A könyv az emberi elmére, tudatra és akaratra fókuszál, többször is tudományosabb, filozófikusabb gondolatmeneteket követhettem végig, de ez nem az én asztalom.

Összességében nagyon érdekes és számomra újszerű utazás volt a </Harmónia>. Egy próbát mindenképpen megér, de biztosan nem ezt ajánlanám első Ad Astrás (vagy sci-fis) élménynek. A fentebb említett három címhez viszonyítva kapott négyet az öt csillagból.



A könyv adatai
Eredeti cím: </harmony> (2008)
Kiadó: Ad Astra (2012)
Oldalszám: 307
Fordító: Mayer Ingrid és Oroszlány Balázs
Szerkesztő: Kleinheincz Csilla

2013. május 13., hétfő

Rövid szünet a részemről

Sziasztok!

FB- oldalon már írtam pár napja, hogy nem tudok jelenleg hosszabb bejegyzéseket írni a laptopom billentyűzete miatt. 
Bevallom, azt terveztem, hogy ezt a hibát hamar megoldom, ezért nem is hirdettem itt.

Viszont most hosszabb szünetre kell mennem.

Az idén vagyok záróvizgázó, így nálam már egy ideje tart a vizsgaidőszak + utána fel kell készülnöm a szakdogám megvédésére és magára a záróvizsgára, ezt követően pedig a felvételire. 
Emiatt nem szeretnék senkit áltatni, hogy mostanában sűrűn írnék a blogra. Ezt tényleg nagyon sajnálom, mert szívesen írnék, de most az egyetem az első. 

Még négy bejegyzéssel tartozom, amik recenziós könyvek, úgyhogy mindenképp megírom őket:
- J. R. Johansson: Insomnia
- Benyák Zoltán: Ars Fatalis
- Buglyó Gergely: Oni: Szürke vér
- Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: A tűz

Remélem hamarosan visszatérhetek, s újra gyárthatom a bejegyzéseket! :) 

Nagyölelés mindenkinek:

Abstractelf

2013. május 5., vasárnap

Vivien Holloway: Pokoli szolgálat (R)

"Mit adnál azért, hogy megmentsd a szeretteidet?
A szabadságodat, az életedet?
Mit tennél, ha ráébrednél, hogy mindez hiába volt?
Beletörődnél, küzdenél?"

Mikor felkerült Vivien Holloway könyvének fülszövege, elég volt ez a rövid bekezdés, hogy a kívánságlistámra kerüljön a könyv. Bevallom, nem figyeltem az információkat róla - nem akartam a legkisebb spoilerbe sem belefutni, mielőtt olvasni kezdeném. S örömömre erre már megjelenés előtt lehetőséget kaptam.

 Az előolvasási lehetőséget köszönöm az Aba kiadónak!

Lilian a húga életéért cserében szerződést kötött az Ördöggel, s annak szolgálatába állt. Feladata, hogy Lucifer behajtója legyen, s ez folyamatosan öli meg az egykor ártatlan lány lelkét. A dolgok akkor változnak meg, mikor Lucifer azután a férfi után küldi, aki nemsokkal korábban meglátta őt, amint egy másik férfival végez.
S Lilian még nem is tudja, az Ördögnek milyen tervei is vannak vele...

Először is egy vallomással kezdenék: van egy kisebb félelmem, hogy ha magyar szerzőtől olvasok könyvet. Ennek több oka van, de egy ideig szinte teljes mértékben kerültem a magyar szerzőktől olvasást, csupán idén változtattam ezen az attitűdömön. Ennek ellenére, azért kissé tartottam a Pokoli szolgálattól, mert már az elején elképzeltem magamnak egy teljesen klisés kicsengést (én és a pesszimizmus).

Azonban, legnagyobb örömömre pozitívan csalódtam a könyvben, egy igazán kivételes történetet sikerült olvasnom, s tényleg csak 1-2 dolog volt, amely annyira nem nyerte el a tetszésemet.

A legnagyobb gondom a főszereplőnővel akadt, mert hasonló véleményem volt róla is, mint Cassandra Clare Tessája iránt. Azzal a különbséggel, hogy Liliant egyáltalán nem utáltam!
A gondot az jelentette nálam, hogy nem éreztem, hogy Lilian annyira jelentős karakter, mint ahogy ezt az írónő beállítja, mondhatni nem nőtt bele a szerepébe. Persze, olvashatjuk, hogy milyen badass karakter, mennyire különleges, de olvasóként egyáltalán nem éreztem így. Nálam leginkább csak volt - együtt éreztem vele, de nem láttam okot, hogy miért kap ilyen kitüntetett figyelmet. Talán a következő részekben jobban megértem mindezt.

A másik kérdés, ami felmerült bennem, hogy Lucifernek miért kellenek örökösök? Mármint miért? Tényleg, hiszen mondhatni, ő mindenható a pokolban. Senki nem mer szembeszállni vele, s nem úgy tűnik, mintha valaha meg akarna halni... s te jó ég... ha az ördög meghal, akkor a pokolba kerül, de hiszen már ott van?! Rendben, ez egy olyan kérdés, amibe nem biztos, hogy bele kéne menni jobban. 

A történetet nagyon szerettem, teljes mértékben lekötötte a figyelmemet. Habár az izgalom szint nem egyenletesen volt elosztva, amit kissé bánok, mégis akárhányszor félbe kellett hagynom az olvasást, vágytam vissza ebbe a világba. Ez az izgalom-szint eloszlás, ha már említem, olyan mértékben zavart, hogy a könyv közepén nem igazán történt semmi említésre méltó, míg a regény végén olyan gyorsan érik egymást az események, hogy az olvasó csak kapkodja a fejét, hogy most miként? És hogyan? És miért?

Vivien által kialakított világ szintén elnyerte a tetszésemet - alapból szeretem a Mennyet és Poklot, mint helyszínt megjelenítő könyveket, de az írónő ezt igazán részletesen kidolgozva tette meg, úgyhogy nincs hiányérzetem.
Ehhez tartozik, hogy az ő angyal és démonverziói is nagyon érdekesek, és rendesen kidolgozottak voltak. Ez hatalmas bónuszpont. Akárcsak az, hogy a démonok tényleg gonoszok voltak, s nem finomkodtak a módszereikben.

Két karakter is nagyon a szívemhez nőtt, Gabe és Berith. Bevallom, Liliant is velük hoznám össze (bár inkább Team Gabe! vagyok). A szereplők egyébként felettébb jól kidolgozottak, emiatt nincs is okom panaszra.

A romantika részleg volt, ami a legnagyobb meglepetést okozta számomra, természetesen pozitív értelemben. Az elején már felkészültem, hogy teljes klisé lesz, Lilian beleszeret Gregbe és megszöknek és tiltott szerelem és miegymás...
Ezzel szemben egyáltalán nem ezt kaptam. A romantika nem is volt olyan egetverő, a főhősnő nem szeretett bele azonnal senkibe, s inkább volt elfoglalva a feladatával, illetve a túléléssel, mint a pasikereséssel. Ezt nagyra értékeltem.

Igazából, nem könnyű írni Vivien könyvéről, mert annyira egységes, kiforrott, hogy nem tudom darabokra szedni. Összességében viszont azt kell mondanom, nagyon megkedveltem a karaktereket, a történetet, a világot, az írói stílust. Nagyon várom a folytatást, mert kedves írónő, ez bizony nagyon függővég volt!


Könyv adatai
Eredeti cím: Pokoli szolgálat (2013)
Kiadó: Aba Kiadó (2013)
Oldalszám: 320

2013. május 3., péntek

Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek - A herceg (R)

"– Árnyvadász vagy. Nem félsz a haláltól.
– Dehogynem félek – jelentette ki Will. – Mindenki fél a haláltól."

Az áprilisi leltárban már megelőlegeztem, hogy A herceges bejegyzésem nem a rajongóknak fog szólni. Ebben tudjátok, mi az irónia? Hogy én is az vagyok... voltam. 

De kezdjük az elején, avagy miként is jutottam A herceghez?

Cassandra Clare neve nálam biztosítást jelentett a jó könyvre, hiszen a másik sorozata, a Végzet ereklyéi számomra hatalmas szerelem (majd az Elveszett lelkek városa bejegyzésnél mesélek, hogy az miként alakult). 
Az angyalt tavaly kaptam valamelyik tavaszi ünnepre, de csak nyáron volt esélyem elolvasni. Nagyon tetszett a világ, amit Clare kreált, ráadásul amúgy is szeretem a steampunkot, úgyhogy az is bónusz pont volt. Akárcsak a történet és a karakterek, úgyhogy nagyon örültem, s izgatottan vártam A herceget.
A hercit (mindig így utaltam rá, de ígérem, többször nem hívom így) természetesen előrendeltem, s amint jött az e-mail, én lecsaptam rá. Csak aztán időm nem volt elolvasni ismételten - mindig gondolkodtam rajta, közben pedig hallottam az ellentétes kritikákat... nem volt olyan ember, aki azt nyilatkozta volna, hogy elment, átlagos volt. Vagy érzelmi extázisban voltak a delikvensek (lásd: sírtak, olvadoztak), vagy fogták a fejüket, hogy ez milyen unalmas volt. 
Talán azért húztam az időt, mert azt akartam, hogy elüljön ez a kis vihar A herceg körül... talán, mert tudtam, hogy egyik legjobb barátnőm a második csoportba tartozik, s vele 80%-ban egyezik a véleményünk. Végül az törte meg a jeget, hogy megtudtam, Daniel Sharman fogja felolvasni A hercegnőt... amiről áradoztam. Sokat. És mindenre ez a kifogásom.

A herceg a Pokoli szerkezetek sorozat második része. 

Mondhatni minden rosszra fordul Az angyal történéseit követően. A klávé megkérdőjelezi Charlotte képességét az Intézet vezetésére, s két hetet adnak neki, hogy megtalálja Mortmaint, akit elnyelt a föld.
Megindul a nyomozás, de nem csak az Intézetben, hanem Willnél is, aki Magnus Bane segítségét kéri egy az őt sújtó átok megszüntetése végett.

Hol is kezdjem. Vajon  ott, hogy mikor elkezdtem írni az összefoglalót, előtte öt percen át azon gondolkodtam, hogy mi is volt a könyvben? Hogy valójában tényleg csak ennyiről szólt a könyv? Hogy...
Rendben, kereshetném az ideális kezdőpontot, úgyhogy legyenek a pozitívumok - mert az is volt, nem a semmire kapott annyi csillagot, amennyit (milyen biztatóan hangzik). 

Természetesen, ami alapból a legnagyobb pozitívum, az a világfelépítés. Az írónőnek sikerült elérnie, hogy az általa felfestett London és környéke elég valósághű legyen, hogy úgy érezzem, én sétálok az utcákon, én ülök a vonaton, vagy épp rohanok a mezőn. Ugyanez vonatkozik a különböző természetfeletti lényekre, a vérfarkasok, nefilimek, varázslók létezése a világban olyan természetesnek hatott, semmi erőltetettség nincs benne. 
Az egyetlen gondom itt az volt, hogy nem igaz, hogy mindenki képes a helyzethez illő idézettel szolgálni totál random könyvekből, versekből - és hogy azt a másik pontosan tudja, honnan van. Ezek remekül tovább növelték a könyv terjedelmét, és szép és jó, hogy így bővítette Clare az irodalmi tudásunkat, de annyira kezdett zavarni egy idő után, hogy szöveg, szöveg, negyed-féloldalas vers :||.

Másik pozitívum a történet volt, ami mikor előmerészkedett rejtekhelyéről, nagyon feldobta a könyvet, akkor éreztem, hogy ez az a minőség, amit eddig standardnak hittem Clarenél.

A harmadik pozitívum pedig Will és Jem barátsága. Igazából a közös jeleneteik voltak a könyv fénypontjai, mert sütött a lapokról az egymás iránt érzett szeretet, tisztelet és barátság. Mondanom sem kell, hogy természetesen ez is el lett rontva, s ahogy hallom, a harmadik részben csak még tovább romlik a helyzet. 
Bevallom, a könyv végén, mikor történik a "nagy beszélgetés" (mert természetesen nem történettel kapcsolatban), Will számára úgy tűnt, mintha a barátság nem érne annyit, mint eddig tűnt. Egy élmény volt olvasni azt a jelenetet (és nem csak ebből az okból. Az a legrosszabb jelenete az egész könyvnek, s a könyv minden negatívuma benne volt). 

És most, hogy letudtam a pozitívumokat, nézzük a bajaimat.
Vagy inkább a bajomat.
Ez pedig a romantika volt. 
L'amour. Lieben, Love. 

Itt aztán volt valami hatalmas katyvasz!

Rendben, ismerkedjünk meg "A buja London szenvedélyes párválasztási útmutatója" címet viselő könyvecskével.

Tessa Chui élete teljesen megváltozott... bizony, az eddig senkinek nem kellő volt "parasztlányról" kiderült, hogy igazi boszorkány, aki nem mellesleg KETTŐ felettébb jóvágású fiatalember eszét is elcsavarta azzal az olvasók előtt teljes mértékben rejtve maradt tulajdonságaival és a regény folyamán többször is kishíján kibuggyanó melleivel. 

Jaj, csak viccelek, a külső nem számított, mert bár mindhárman szépek és gyönyörűek voltak, soha nem egy-egy külső vonásával indokolták a másik iránt érzett szerelmet.

Mert biza' Tessa problémája is nagy volt - mindkét fiút szerette, bár tagadta, de mindenki tudta az igazat... na jó, csak mi olvasók. Mert mindannyian annyira "nem nyilvánvalóan" viselkedtek.

Na, de vissza az eseményekhez, mert az volt! Akárhányszor a teljesen felesleges történet középpontba került, az érzelmek nem hagyhatták, hogy sokáig tartson, s Tessa gondolatai eképp zajlottak a könyv nagy részében: "Will... Jem... Will, de bunkó vagy.... Jem de egy cuki kiskutyimutyi... szuperhűvös és távolságtartó vagyok Willel.... ó, jaj, történt valami? Ja, utaznátok! Megyek!... Will olyan helyes és sötét.... Jem, de édes, és úriember... Will... Jem.... Te jó ég, mi történt?!... Jem... JeeeeemWill... Jill, Wem.... Will... Will... Jem?... Rájöttem, kit akarok... Ja... hoppá...

Szóval, Tessa bizonytalan, nem tudja, melyik fiú kell neki... de mivel sajnos a 19. század végén járunk, a romantikus-hármas nem opció, így főhősnőnk kénytelen dönteni.

Így jött a Nagy Ő, steampunk kiadás, s Tessa az egyik fiúnak nem adott rózsát.

De tudjátok, a regény végén nem véletlenül van a Folytatása következik, a mi kis hármasunk teljesen reális, és egyáltalán nem csöpögő romantikája is tovább fog folytatódni "A buja London vágyakozása a szappanopera után" című könyvben. 

Romantika: 90% "It doesn't matter if you love him, or capital HIM."
WillTessa: "I wanna kiss you, but if I do than I might miss you, babe. It's complicated and stupid."
JemTessa:  "I'm your biggest fan, I'll follow you until you love me, papa, paparazzi."

Összesítve, felettébb hatalmas csalódás volt A herceg. Igazából történetileg nem is haladtunk előre, ezek az események nyugodtan belemehettek volna A hercegnőbe, s max +50 oldalt jelentett volna annak a résznek. Gyakorlatilag az Angyalsors effektus ismétlődött meg. Ezek után merjem még remélni a legjobbakat a zárórészre? 
Hamarosan kiderítem.


Könyv adatai
Eredeti cím: Clockwork Prince (2011)
Kiadó: Könyvmolyképző (2012)
Oldalszám: 491

2013. május 2., csütörtök

Amikor egy aprócska díjacska feldobja a napomat

Figyelem! A következő bejegyzés nagyfokú érzelemnyilvánítást tartalmaz 5 blogger irányába!

Kezdjük a szabályokkal!

1. Említsd meg, kitől kaptad a díjat, természetesen linkelve :)
2. Válassz ki 4 blogost, akinek a díjat tovább szeretnéd adni - de csak olyannak adhatod, akinek 200-nál kevesebb rendszeres olvasója van! (Természetesen linkelve)
3. Ìrj röpke kommentet a kiválasztott blogosoknak, hogy díjat kapnak Tőled!

Ma este a molyos üzeneteim között Nancy neve bukkant fel, aki csak annyit írt, "meglepi". És most nem a megszokott, néha hiányosabb öltözetű, felettébb jóvágású fiatalemberekről kaptam képeket, hanem értesítést arról, hogy bizony rám is gondolt, mikor ezt a szépséges díjat osztotta szét.

Nancyt imádom, úgyhogy a kommented kölcsönös. Anno, még 2010? környékén kezdtem Nancykét olvasni, akkor még azt sem tudtam, mi fán terem a moly, a könyvesbloggerek pedig valami természetfeletti lények voltak, akiknek a szava szent. Akkoriban még nem igazán tudtam különbséget tenni a különböző stílusok között, úgyhogy ne tessék bántani. Ami leginkább tetszett már akkor is a blogjában, hogy felettébb közvetlen stílusban ír, családias hangulat uralkodik a blogján, s élvezet volt visszatérni oda.
Ez igazából a mai napig sem változott, úgyhogy érthető, miért vagyok rendszeres olvasó. :)

A kiválasztott bloggereim

Liliane_Evans -  Nagyon "szeri" a hölgyeményt, személyében egy nagyon aranyos, céltudatos és okos lányt ismertem meg. A blogja hasonló színvonalú, minden bejegyzésén látszik, hogy sokat foglalkozott vele, s hogy eredeti és különleges bejegyzéseket tesz közre.

Sivatagirózsa - Már nagyon régóta figyelemmel követem Sivatagirózsa blogját, s tudom, ha valamiről nagyon negatívot ír, az bizony nekem sem fog tetszeni, így nagy mértékben bízom az ítéletében. Nemrég szerencsém volt élőben is megismerni, aminek  is nagyon örülök, nagyon kedves és édes lány, akivel szeretnék még sokszor találkozni.

PuPilla -  Pupi (bocsi, PuPilla *.*) blogjában azt szeretem leginkább, hogy a legkülönbözőbb könyvekről ír, s nem kegyelmez a könyveknek. Ráadásul miatta olyan könyveket is fontolóra vettem, amiket addig messziről elkerültem.

Roni - Roni blogját a Főnix kiadós ügyködésem során ismertem igazából meg, de szerelem volt első látásra. Gyönyörű design, ezen belül pedig még szebb tartalom. Roni nagyon jól ír, élvezetesek a bejegyzései, s olyan szeretettel tud írni azokról a könyvekről, amiket kedvelt, hogy nem bírom megállni sosem mosolygás nélkül. Ha szimplán akarom kifejezni magam, a blogja boldoggá tesz. :)


2013. május 1., szerda

Leltár: 2013. április

Na, ez a hónap könyves események szempontjából felettébb eseménydúsra sikeredett. Hiszen volt nekünk egy fantasztikus Könyvfesztiválunk, ahol aztán a csapból is könyv folyt (sajnos nem, de jól hangzott ;).

Májusra előretekintve... nos, nem egy túl jó hónapnak nézünk elébe - rögtön ezzel is kezdeném ezt a bejegyzést, mert később biztosan elfelejtem.
Nos, most vagyok záróvizsgázó, így csütörtöktől (május 2.) kezdve elkezdődik a vizsgaidőszakom, amit egy szépséges záróvizsga, majd az MA felvételi fog követni (ez így egyben eltart júliusig). Nem, nem könnyes búcsú, meg hasonló, csak előfordulhat, hogy nem lesz valami túl sok bejegyzés ebben a periódusban. Remélem, megértitek! :)

Na, de vidámabb témák! Avagy, haladjunk tovább a 'mi történt áprilisban' című kérdés mentén.

Áprilisi olvasmánylistám (ismételten kihagyva a szakirodalmakat):

1. Victoria Schwab: Az archívum
- A könyv, amit decemberben olvastam angolul, de egyszerűen képtelen voltam kihagyni a magyar verziót.

2. Chris Howard: Gyökértelen
- Kivételes regény, nem teljesen kiváló véggel. Ennek ellenére nagyon szerettem. :)

3. J. R. Ward: Éjsötét szerető
- Igen, befejeztem, és igen, a hype nem hatott, 3 csillagot adtam rá. Bizakodom egy jobb folytatásban.

4. Greg Egan: Diaszpóra
- A könyv, ami miatt matematikus-fizikus-csillagász szeretnék lenni.

5. Jackie Morse Kessler: Loss
- Tökéletes, gyönyörű, kiváló... mint ahogy az írónőtől megszokhattam.

6. Sarah Dessen: Altatódal
- Imádom az írónőt, imádom a regényeit is. Az egyetlen, amit bánok, hogy nem vagyok ilyen idealista, mint ami a regényeiben megjelenik.

7. Claudia Gray: Balthazar
- Vége! Befejeztem a sorozatot! *vastaps*

8. Cassandra Clare: A herceg
- Ó, lesz ebből bejegyzés, csak még meg kell írnom. Addig nem spoilerezek... azért rajongóknak nem ajánlanám majd.

Nem ebben a hónapban olvasott könyves bejegyzés:

1. Dan Wells: Szörnyeteg úr
- Szenvedélyes szerelemmel viseltetek az író és a sorozat iránt is. :)


Jelenlegi olvasmányaim 

1. J. R. Johansson: Insomnia
- Egyszerűen nincs időm olvasni, pedig nagyon jó eddig.

2. Lauren Kate: Passion
- Hangoskönyvben hallgatom, eddig tetszik, de megnyugtattak, hogy ez nem fog sokáig tartani.

3. Vivien Holloway: Pokoli szolgálat
- Ebből a héten már lesz bejegyzés, csak kellene találnom pár nyugodt órát, hogy befejezzem.

4. Benyák Zoltán: Ars Fatalis
- Különleges viszonyban vagyunk, biztosan nem fogom elfelejteni ezt a regényt.

5. Dan Krokos: False Sight
- Tegnap kaptam meg, eddig csak 2 oldalt olvastam belőle... de... nagy a szerelem, nagy az imádat.

Májusi főterveim

1. Benjamin Percy: Vörös hold
- Mini-spoiler. A holnapi várólistára rovat főszereplője lesz a regény. :)

2. Andrzej Sapkowski: Vaják III. - Tündérvér
- Csúszott ismételten, de most már! Van egy elsődleges várólistám, azon szerepel (oké, ez a májusi terveim az a lista gyakorlatilag :))


3. Buglyó Gergely: Oni - Szürke vér
- Már a Könyvfesztiválon szemeztem a könyvvel, akkor Valente javára billent a mérleg. De azóta olvastam a szerző pár bejegyzését a blogján, s meggyőzött. Emellett a közzé tett részlet is bizakodásra ad okot. :)

4. James Swallow: Deus Ex - Ikarosz-hatás
- Könyvtári könyv, de már korábban kinéztem... ha pedig bent volt, nem hagyhattam ott.

Remélem, sikerül sort kerítenem rá májusban
(micsoda lista, mi?!)

1. Catherine Fisher: Darkwater Hall
2. Matthew J. Kirby: Clockwork Three
3. Kendare Blake: Rémálmok lánya

4. Ally Condie: Reached

5. Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

6. John Green: Csillagainkban a hiba

7. Victoria Schwab: Near Witch


És végül a várólistámra felkerült könyvek - s ezzel ki is végeztem, tényleg!

Dan Wells: Ruins (Partials #3)
Kiera Cass: Untitled (Untitled #1)